2008. szeptember 20., szombat
Elköltöztem
Bejegyzés 9
1. Hirtelen felindulásból elmegyek Esztergomba - délután fél ötkor, felmászom a bazilikához, aztán vissza. Na jó, itt tkp. a Desiro volt a lényeg, meg a táj (szép hely a Pilis. Hogy miért is nem a Pázmányra járok...?!)
2. Megnézem a Madách Színházban A. L. Webber: József és a színes szélesvásznú álomkabát c. musicaljét.
Ez nem nyerte el finnyás bloggerünk tetszését. Egy bibliai történethez mi köze van a vadnyugatnak, Párizsnak és Elvisnek?!
), a jelmezek is, a színészek is, sőt, előttük le a kalappal, fantasztikus hangulatot varázsoltak a terembe! A szöveg kicsit bugyuta, az angol eredetivel köszönő viszonyban sincs (amit a színpad felett digitális kijelzőn kiírtak - mindössze azt érték el vele, hogy mindenki azt tárgyalta, hogy jééé, ez nem is így volt magyarul). Csak az összhatás... na jó, a második felvonás alatt végig nevettem a közönséggel együtt, különösen mikor a fáraó megjelent a színen (Barát Attila), eszméletlen jól mozog a színpadon. Meg utánozza Elvist. 
3. Színház után átgyalogolok az Erzsébet-hídon - ami csodaszép, nagyon szeretem a Dunát, a Várat, megint a Dunát. Viszont cudarul fúj a szél a víz felett, és az egyébként is megfagyott bloggerünk kicsit ráfázott eddigi náthájára. (tea, tea, tea, takaró.)
Bejegyzés 8
Ősz. Most aztán tényleg. Este óta esik, be van borulva, miegyéb. Ilyenkor kell bevackolni a fotelba magunkat egy bögre forró teával és egy jó könyvvel. Ehelyett: megfagyok ebben a kuszlikban, nagyon hideg van, takaróban ülök a gépnél. (Még jó, hogy ez meleg.) Asszem éjjel kicsit megfáztam, valamikor négykor jutott eszembe, hogy a ruha+takaró+törölköző helyett esetleg a hálózsák... de azt hiszem, már késő volt. Most meg ráfázom még egy kicsit. Tea, tea, tea. Remélem, valakinek van méze...
Miért van az, hogy ahányszor bemegyek, minden ok, happiness, aztán ha felmegyek a tanszékre, gyomortáji szorítás, és ellenállhatatlan késztetés, hogy elbőgjem magam?! Ennyire hiányozna már most? Alig, hogy elment. Még jó, hogy már csak ez a hét, meg a következő. Különben tényleg elbőgöm egyszer magam. Ma is ültem a szobájában, és ilyenek jártak a fejemben, hogy "Ezek a cuccai. Akkor még visszajön." Pedig csak kb. tíz percre mentem fel.
2008-09-15 15:00"
Bejegyzés 7
, majd könyvvásárlás, aztán tényleg büfé, vissza, dumcsizás - jajj, be jó is volt... Köszi, Lisa! Elkésés óráról ("Maguk nem tudják, hogy egykor kezdődik az óra?!" De, csak elbeszélgettük az időt...) Majd vissza, akkor már semmi, pakolászás, aztán annyira vártam, hogy legyen valami, hogy persze nem lett semmi. Elment. Erre megint elkéstem, most már be se mentem, annyira. Aztán még egy histó, az jó volt, de kemény lesz... Vissza a koliba. Filmnézés még mindig nem, helyette dumálás. Most pedig alvás, holnap "hajnalban" kelek.Bejegyzés 6
Itt van az ősz, itt van újra. Nagyon elcsépelt, de hát ez az igazság. Az egész nyáron oly nagyon várt suli elkezdődött végre. Idén több szempontból is más, mint az eddigi tizenegynéhány évben. Egyrészt hamarosan végzek, és erre csak valamikor mostanában kezdek rádöbbenni. Másrészt sok a változás körülöttem. Elment egyik legkedvesebb évfolyamtársam - remélem mondhatom, barátom - Szíriába, elmegy más is... Egy év után újra a "régi felállásban" járok órára, ami igencsak furcsa volt ma. Nagy szamár fejemben meg olyan gondolatok kergetőztek, hogy "nem is neki kéne tartania az órát." meg "igen, ezt tanultuk vele tavaly". De a kegyelemdöfés az volt, mikor már úgy-ahogy visszarendeztem elkalandozó gondolataimat, hogy az órát tartó tanár kezdte emlegetni kollégáját. Jajj. 
És még el se ment, én meg már a kardomba dőlök. Lesz itt még nagy sírás-rívás.
Visszatérve a változásokra, a létszám is jelentősen megcsappant, alig voltunk páran ma. De nem is vették fel az órákat többen. Szépen kiírtották a fél szakot, mit ne mondjak.
Változás még az a kuszlik is, ahol most vagyok. Szobát nem kaptam a koliban (Egy hónapra minek? Én nem is értem...), egy használaton kívüli helyiségben vagyok, fürdő, wc, víz nincs, konnektor a másik helyiségben, mint ahol az ágy, meg a net is. Wunderschön. Tegnap, tegnapelőtt, azelőtt bulik voltak, ma valakik filmet néznek. Azért remélem valamikor aludni is lehet majd.
2008-09-09 23:13"Bejegyzés 5
Még mindig GYU-t olvasok. Kicsit lassan megy, ha jó emlékszem, negyedszer olvasom, de mindig találok benne valami újat. Ez alkalommal főleg elgépeléseket. De Théoden halála még mindig megríkat, azt Tolkien bácsi nagyon szépen írta meg. Na jó, tkp. az egész könyvet imádom, kivéve Frodót, de ez az ellenszenv valószínűleg a filmből fakad, azt előbb láttam - sajnos. Nem is tudok kedvenc szereplőt mondani, a főhősök közül mindenkit kedvelek A "mellékszereplők" közt se könnyebb választani, de talán Théoden, Faramir és Haldir. Ja igen, bloggerünk a hegyesfülűekre bukik. Gondolom, mondanom se kell, a Legolas-Gimli páros...
Helyszínek közül pedig Ithilia, innen a blog címe is. "Így jutottak el annak a földnek az északi nyúlványára, amit az emberek valaha Ithiliának hívtak, erre a ligetes, patakokkal szabdalt gyönyörűséges tájra." (J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura. A két torony. Füvekről és nyúlpörköltről. 729. o.)
Van még egy kedvenc mondatom a könyvből: "Onnan kandikátak ki a hobbitok az erdő homályából, vissza a lejtőre, két bujkáló kicsi alak a félárnyékban, afféle gyerek-tündék az idő mélyéből, amint a Vadonból csodálkozva lesik Első Hajnalukat." (J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura. A két torony. Az Uruk-hai orkok. 519. o.)
Van még egy kedvenc helyszínem, ez pedig nem más, mint Imladris - hegyek, völgy, erdő, víz, tündék, egyszóval tökéletes. Ithilia is, de mennyire. Ha jól sejtem, a Kelő Hold földjét jelenti. Kár, hogy a filmben nem mutattak tájképet itt, Új-Zélandon biztos találtak volna ilyen tájat...
2008-08-31 18:43"Bejegyzés 3
Bizony, megint. Szerdán voltam Dincsimmel Bécsben. Sajnos nem volt szép idő, így a Dunában lábat lógatunk- terv nem jött össze. Helyette volt Prater. Szegényt felcibáltam az óriáskerékre. Aztán én is frászt kaptam az első körnél, utána meg nem lehetett leszedni róla. Meg voltunk a leendő kolimnál. Jól eldugták, mit ne mondjak. De a metrómegálló... kár, hogy nem fényképeztem le. Majd legközelebb. Szóval kb. olyan másfél emelet magasan van, és a falát valami futó (borostyán? vadszőlő?) borítja. Szóval az tetszik. Az utca már kevésbé, de szavam se lehet, kicsi koli, van minden a környéken, ami kell, és elég egyszerű eljutni az egyetemre is. Voltunk még a Hundertwasser-háznál. Na, ott tudnék lakni! Tök jó színes. Csak sok a turista. 
De a kedvenc akkor is Vienna DC. Hogy ezen mennyit röhögtem itthon, mikor leesett (Washington DC...). Senki se mondja, hogy az osztrákoknak nincs humoruk! 
Amúgy meglepően gyorsan el lehet jutni a város egyik pontjából a másikba. Az útikönyvek meg hülyék. Mindig azt hittem, még tök messze járunk, mire kiderült, hogy ott is van előttünk, amit keresünk. A legnagyobb ilyen kopp az Anker-óra volt. Szerintem messze van a Stephansdomtól. Persze. Kb. 3 percre.
Summa summarum: Ich liebe Wien.
2008-08-17 12:09"
Bejegyzés 4
Hje, ezt elrontottam. Naponta kellett volna írni, mint a magyei internetes sajtó. Akkor nézzük, mire emlékszem. Nem is, előbb a mit keresek én itt, és egyéb előzmények. Múlt héten megnéztem a karneváli darab (Machiavelli: Clizia, a titokzatos szépség) főpróbáját - mondanom se kell, betegre kacagtam magam, a darabon is, meg Bezerédi Zoltán prológusán is, melyet direkt nekünk, helyieknek címzett, csak mi értjük. 
Aztán próbák ezerrel, mert hát nyakunkon a karnevál. Jómagam kissé dühösen álltam neki, mert immáron 7. éve semmit se látok a karneválból, mivel a szereplés mellett egész nap kint kell(ene) lennem a Romkertben. Így volt ez idén is nagyjából - már amikor nem esett.
Péntek: Előadásunk inkább főpróbára hasonlított, mivel két kulcsszereplőnknél a gyomor hívó szava erősebb volt az én ordítozásomnál, így "beugrottam" helyettük, Apor meg csak spontán megjelent a színpadon, nem kis derültséget keltve. Szóval a pénteki elég gáz volt. De hálás közönségünk ezt is értékelte. Aztán szokásos romkerti pangás, pénteken még sokan dolgoznak, meg hát drága a belépő. De azért a rabszolgavásárra sokan bejöttek. Idén a darab címe: "Legyen Ön is rabszolga!" Bizony, eladhattad magad rabszolgának! Erről bővebben ld. Vasárnap. Aztán vacsi (sose fogom megszeretni a menzakaját). Majd sprint haza, cucc le, vissza Encsihez, és irány a Keleti udvar, a Said Tichiti Trio koncertje. Na, az elnyerte bloggerünk tetszését! De még hogy! A közönségét... azt nem tudom, a helyiek mindig olyan borzasztóan passzívak, csinálhat az ember bármit. Pedig igazán igyekeztek. Aztán még megnéztem az Artistica Anam Cara és a szombathelyi kötélugrók közös fellépését, amiért le a kalappal mindkét csapat előtt! Majd szunya.
Szombat: Kedvem szeszélyes, mint az időjárás, csak ebédelni mentem (elsózott borsóleves és sótlan milánói sertésborda), majd Romkert. Fellépés: mindenki ott volt, a közönség is, sőt Napocska is volt. Szóval az jól sikerült. Aztán beboruló ég, paprikás blogger. A rabszolgavásárt elmosta az eső, így az esőhelyszínen tartották meg, ahol se kellékek, se túl sok néző, szóval nem úgy sikerült, ahogy a szereplők szerették volna. A fáklyás felvonulást is elmosta az eső a rádióinterjúnkkal együtt.
Vasárnap: frissssen, kipihenten, egész korán kimentem, délben előadás, a végére majdnem tökéletesen. Megint hálás közönség. Aztán go home ebédelni, mert nem kell menzakaja. Felvonulás: időben elkezdték! Ilyen se mostanság volt. És gyors volt, egy és negyed óra kb. Aztán interjú. Hehe. Túléltük, sikerült pár értelmes mondatot összekaparni. Majd Romkert, inkább ismerősök, mint turisták, de hát vasárnap mindig a helyiek jönnek ki. A rabszolgavásár hatalmas volt! Sok spontán poén, és az önjelölt rabszolga az átlagember számára lehetetlennek tűnő feladatot (érintse meg bal sarkával a háta jobb felét) megcsinálta!!! Leesett ám az álla a rabszolgaügyi bizottságnak, no meg a rabszolgakereskedő Flavius Calmaricus Egoismusnak is! Meg nekünk is. Aztán kis séta az öreg város vásárában, langalló, borocska, vásárfia. Aztán ágyikó itthon.
Ma meg rendrakás a Romkertben, mesélés, stb.Jövőre veletek ugyanitt!
U.i.: Meglett a kép!
Bejegyzés 2
2008. április 18-án 1300 kilencedikes szavalta Pilinszky Apokrif című versét Jordán Tamás vezényletével.
Nem tulajdonítottam eddig túl nagy jelentőséget neki. Hiba volt. Megnéztem most az erről készült felvételt, és rá kellett jönnöm, nagyon sajnálom, hogy nem most járok gimibe. Pedig nem is szeretem a verseket.
Kilencedikes koromban Pilinszky-kötetet kaptam év végén. Valamit tudhatott az osztályfőnököm... Mint ahogy azt is, hogy úgyis barátnőm könyveit fogom olvasni, így olyan könyvet vett neki, ami engem (is) érdekel. Valószínűleg azért, mert kapásból félretettem Pilinszkyt és lecsaptam az övére. Merthogy ő Coelho-t kapott. Aztán a többi jutalomkönyvem már regény volt...
Visszatérve Jordán Tamásra, még a végén ő megcsinálja azt, amit eddig senkinek sem sikerült: színházunk lesz. Nekünk. Saját színházunk, nem vendégelőadások. Úgy is mondhatnám, alakul valami itt, ebben az Isten háta mögötti porfészekben, ahogy szülővárosomat nevezni szoktam. Mióta elkészült az új Fő tér, hihetetlen, de EMBEREK vannak kint. Ez nem volt eddig jellemző, este nyolc körül már egy lelket se láttál sehol. Most meg: tömeg van a Fő téren, este. Hétköznap este. Először azt hittem, turisták. Na de ennyi, itt?! Hála az új nem is tudom, minek nevezzem, hogy ne reklám legyen, szóval "piacnak", egész nyáron rendezvények vannak kint. Amin végképp meglepődtem, hogy valami komolyzenei előadáson is rengeteg fiatal volt a szökőkút körül. Nofene... még a végén megérint minket a kultúra. És néha hajlamos vagyok azt hinni, ez (legalább részben) Claudius császárnak, alias Jordán Tamásnak köszönhető. Elvileg itt lakik, de még nem volt szerencsém találkozni vele. Mint ahogy a többi színésszel sem. De ha mégis sikerülne, megköszönném nekik, hogy végre jó szombathelyinek lenni.
Bejegyzés 1
Ma végre befejeztem a tanévet, hivatalosan is. Az utóbbi másfél hónap nagyon nehéz volt számomra: részben mert meleg volt / van, ami nálam egyenlő azzal, hogy nem bírom rászorítani a tanulásra, másrészt valahogy sokkal többnek éreztem a megtanulandó anyagot, mint eddig. És hát itthon egyre rosszabb a helyzet. Néha komolyan elgondolkodom rajta, hogy minek is jövök haza?! De szeretek itthon lenni, ismerős környezetben, itt nőttem fel. De egyre inkább úgy érzem, hogy itt nem sok jövőm van. Munkát itt szinte biztosan nem fogok kapni. Tehát építgetni kellene a "jövőmet" máshol. Erre valamikor a félév közepén döbbentem rá, és onnantól kezdve ezen rágódtam tanulás helyett. Meg is látszott az eredményeimen. Persze lehet, hogy nem folyton a fiúkhoz kellene magam hasonlítani.De a félévnek vége, bárnem vagyok egyáltalán büszke magamra, hiába mondják mások, hogy szép eredmény ez is.
Valahogy mindig úgy alakul, hogy hol az egyik, hol a másik szakom a domináns, a másik rovására. Most is ez történt, megfűszerezve azzal, hogy új tanárom is lett. Akinek mindenáron be akartam bizonyítani, hogy érek annyit, mint a fiúk. Főleg az első zh után, ami siralmasra sikeredett. Ettől kezdve ez az óra háttérbe szorított minden mást. Egyetlen cél volt minden héten: a kiadott anyagot megcsinálni, ha beleszakadok is! Néha nem jött össze, ami azzal járt, hogy dorgálás helyett "ja, maga nem készült" pillantást kaptam, ami rosszabb volt ezerszer annál, mintha beszólt volna, amit a többiek szoktak. Szóval hajtás. De nem érzem úgy, hogy elértem volna a célom. Olyan jó volna vele egyszer beszélgetni, sok mindenről. Ha elmondhatnám neki, mit gondolok róla, és hogy milyen fontos számoma az elismerése. De nem merem.
Na, de hogy valami jót is írjak: szert tettem egy csodálatos barátnőre Vele aztán bármit meg tudok beszélni,és sosincs híján bátorító szónak. Amit elhatároz, az megcsinálja. És mindig vidám. Hála neki, sokkal nyitottabb lettem, így "rengeteg" embert ismertem meg.Csúcspont a májusi bécsi kirándulás volt. Hogy azt mennyireélveztem! És a legjobb hír: fél évig Bécsben fogok tanulni!!! Sokat várok ettől a fél évtől. Új környezet, de mivel már párszor jártam kint, nem idegen, sőt, rajongok azért a városért. Császárvárosi kalandjaimról majd beszámolok itt
Ja, és végre NYÁR! Szépen süt a Nap (szigorúan kint, én nézem bentről), és VÍÍÍZ! Nehezen vagyok meg nélküle, de hát mi várható egy vérbeli Skorpiótól? 
Meg a szokásos nyári program: karnevál. Idén rendezünk is. Komoly feladat, nálam jóval idősebbeket irányítani, elsimítani a konfliktusokat, stb. Majd meglátjuk, hogy bírkozok meg vele."
2008-07-04 18:24
