Különbségek

Ausztriában bizonyos dolgok fordítva működnek, mint otthon. Néhol pl. a villanyt nem fel-, hanem lekapcsolom, ha fényt akarok. De az abszolút kedvenc a zuhanyzó. A kart BEFELÉ kell tolni, ha vizet akarsz, kifelé, ha el akarod zárni. A víznek is nagyon más íze van, mint amit eddig bárhol ittam otthon. És mondhat Peti akármit, a sajtburger zsemléje is más. Aztán ott vannak még a buszok, ahol menetrend szerintem pont fordítva mutatja őket, mint ahogy kellene, mintha az ellenkező irányt írná, pedig nem. Szóval inkább maradok a kötött pályás járműveknél, azokkal is el lehet jutni mindenhova. Ja, és tényleg nincs U5. Ez eddig fel sem tűnt. Másik kedvenc a Grüss Gott! Bemész a bankba: Grüss Gott! A boltban Grüss Gott! Az egyetemen Grüss Gott! A kebabosnál Grüss Gott!
Az egyetem előtt meg szabályos standok vannak, ahol mindenfélét osztogatnak, cserébe, hogy csatlakozz az adott szervezethez, vagy vegyél vizet, vagy nyiss bankszámlát. Komoly "harcok" árán lehet csak bejutni.
Végül a kaja. Eddigi megfigyeléseim alapján az osztrákok szeretik a zöldségeket, főleg a spenótot: spenótos pizza, tortellini, croissant, burek, és bármi, amibe lehet valamit rakni. Ja, és minden aprócska piacon árulnak articsókát, meg sajtokat, fűszereket. Egyszer meghívatom magam valami családhoz kajálni, de komolyan. El nem tudom képzelni, melyiket mire, milyen kombinációban használják...
Tejmérgezést fogok kapni. Vagy megerősödnek a mindig gyenge csontjaim. Ugyanis a tej az egyetlen folyadék a vízen kívül, ami viszonylag olcsó, egy euró körül van, márkától függően. De itt csak Vollmilch (3,5%-os tej) van, ha esetleg más kéne (1,5%, 2,8%-os tejhez szokott magyar bél), akkor vadászat indul, mert hát olyat elég nehéz keríteni, a Zielpunktban is csak 0,5% és 3,5% van, köztes állapot nincs.

Péntek

Egyre fáradtabb vagyok. Valószínűleg azért, mert otthon sose mászkálok ennyit.
Reggel felkelés-reggeli után a Westbahnhofon találkoztam Katival, majd ott egy kis nézelődés után a Mariahilferstrassén sétáltunk egy keveset - ahol megint elámultam, hogy ilyen üzletekbe van, aki bemegy. Már a kirakat is olyan eleganciát tükröz, hogy a magam hátizsákos-farmeres módján alig merek megállni előtte. Így is néha zavarban érzem magam a hátizsák miatt... Itt mindenki olyan elegáns, vagy pedig "egyedi".
Innen Volkstheater-Karlsplatz. Megkerestük a Naschmarktot. Azok az illatok, színek! Vissza kell még mennem! Volt ott ezernyi növény -fűszerek, gyümölcsök, zöldségek, aminek a tizedével találkoztam eddig nagyjából, van két echte arab bolt, sok kínai, friss polip, furi tengeri hal, sajtok, aszalt kiwi, szőlőlevélbe töltött sajt, és még megannyi finomság, mi szem-szájnak ingere. Alig tudtunk eljönni, olyan hívogatóak voltak az illatok...
Innen metróval elmentünk az egyetemig, ott felszállva a 43-as villamosra, a 17. kerületbe mentünk, bolhapiacra. Remekül tudunk tájékozódni, elsőre megtaláltuk a helyet - ami a 16. kerületben volt. Vettem egy kistányért, és két könyvet -mindezt 1,5 euróért. Visszafelé még benéztünk egy másik bolhapiacra is, de az drága volt, és semmi olyan nem volt, ami kellett volna (főként edény). Innen vissza az egyetemhez, már kissé átfagyva az eső miatt, kis sajtburger-saláta, de hely híján az egyetem folyosóján. Hirtelen felindulásból elnéztünk a kerületi hivatalba, és láss csodát, van Meldebestätigungom! (Azaz hivatalosan is Bécsben lakom!) Klassz, már csak a pénznek kéne előkerülnie, és akkor lenne bérletem is. A koliban megmelegedve újból nyakunkba vettük a várost, most a belvárosba, a Hofburgba és a Citybe mentünk. Megvettük a jegyet holnapra a Múzeumok hosszú éjszakájára, aztán a Stephansdomnál megkerestük a Deutschordenskirchét, ahol magyar nyelvű istentisztelet van vasárnap délelőtt. Roppant furcsa hely: az utcáról nem látszik, hogy templom, nincs tornya, bent van két dombormű, ami két férfit ábrázol, az egyik mellé valami latinra hasonlító nyelven van szöveg írva, a másikat a sötétben nem láttam. Az oltárképet sem sikerült megfejteni, egy női alak csecsemőt tart az ölében, aki megkoronáz egy előttük térdelő nőt. Az oltárhoz közelebb eső két domborművön pedig héber feliratok vannak. Mindezt tetézi a rengeteg címer, ami a falon sorakozik. Kissé zavarba jöttem a helytől, így egy rövid pihenő után "kimenekültünk". Visszabuszoztunk az egyetemhez (másodszor mertem buszra szállni Bécsben), majd egy aprócska Sparban vettem tortellinit, tejet, felvágottat és mézespuszit. Mivel mindketten fáztunk, úgy döntöttünk, ideje hazamenni, így ki ki ment a maga villamosára. Itthon beszélgettem egy sort Petivel, aki mint kiderült, ma volt otthon, azóta pedig melegszem. És esik.

--------------------------
Korrigálnom kell magam a Deutschordenskirchével kapcsolatban. Ez a Német Lovagrend temploma, ami a Német Lovagrend házával van egybeépülve, és van tornya. Az oltárkép pedig Szűz Mária megkoronázása, Szent Györggyel, Szent Erzsébettel és Szent Helén(á)val. Az ismeretlen lovag Siegfried Grafen Sarau, a másik úr pedig Jobst von Wetzhause. A címerek a Lovagrend tagjaié. Amúgy a mai napig itt székel a Nagymester.Több infó a templomról itt.

Csütörtök

Ma rájöttem, hogy a bürokrácia mindenütt csúnya dolog.
1. Amíg nem jelentem be magam, nincs diák.
2. Amíg nem fizetem be a pénzt, nincs diák. Ezt már megtettem hétfőn neten, de még nem jött át.
3. Amíg nincs diák, addig nincs: bérlet, könyvtár, menza.

Voltam a Meldezettelemért a hivatalban, erre egy roppant ideges ügyintéző: nincs itt, nincs itt! Mondom ok, nem kell bekapni... Aztán átmentem a bankba, mire kiderült, hogy hiába ugyanaz elvileg a BankAustria és az UniCredit Bank Hungary, itt nem férnek hozzá a számlámhoz. És még egy öltönyös úr, mikor mondja neki a kolléganője, hogy mi a baj, visszakérdez, hogy Magyarországon van olyan, hogy InternetBanking?! Nyelvemen volt már, hogy nem a sztyeppéről jöttem, csak százvalahány km-rel keletebbről, de aztán inkább nem veszekedtem, mert a többiek rendesek voltak. Innen betértem a Zielpunktba (Plus volt otthon, mielőtt a Spar bekebelezte), vettem két ásványvizet, majd elmentem a metrómegállóba hetijegyet venni. Ami hétfőtől hétfőig jó, de mivel a 72 órás jegy 13,60, mától vasárnapig pedig még 4 nap van, így hetijegyet vettem 14-ért. Bankkártyával. Mikor kijött a Kunde-Beleg, és rá volt írva, hogy nem jogosít utazásra, kicsit ideges lettem, de aztán egy türelmes srác elmagyarázta, hogy utána nyomja a hetijegyet is. Mindig tanul az ember.
Hogy a reggel még csodásabb legyen, a hűtőből a vajon kívül az összes kajám eltűnt. Ezekután bementem az egyetemre, találkozni Katival, aki 25 perc késéssel be is futott, így csak olyan 10 percet késtünk a tájékoztatóról. Ahol sikerült félig elintézni minden dolog alfáját és omegáját, azaz az AUSWEIS-t. Tehát: ki van töltve, fénykép is van, már csak a pecsét kell, meg vmi matrica, hogy mehessek könyvtárba (még egy matrica) és menzára (még egy matrica). És hogy vegyek bérletet.
Délben vissza a koliba, ahol sikerült összetörnöm a frissen kicsomagolt, ráadásul kedvenc poharam, mert nem bírta a forró vizet. Egy körül vissza, pizza a metrónál (egy roppant kedves török srác szolgált ki minket), aztán Westbahnhof-Schottentor metróval, majd Kati bement az Erasmus-irodába, én meg sétáltam egyet, kezemben a fényképezőgéppel. Eredménye itt.
A Campuson jártam a Hof1, Hof2, Hof4-ban (13 van). Megnéztem, hol van az arab tanszék, voltam is fent - kicsit hasonlít a B épülethez a hely, csak jóval világosabb. Visszafelé betértem a Facultat nevű könyvesboltba, ahol nagy örömömre szuahéli és arab nyelvkönyvek is voltak a perzsa, török, hindi, stb. mellett. Innen visszamentem az egyetemhez, az aluljáróban vettem 1 euróért egy könyvet az osztrák szentekről és boldogokról, majd hazajöttem.

Arrival

Megjöttem!
Kifelé kicsit döcögősen indult, de hála Katinak és a korábbi utaknak, simán landoltunk Erdbergen. Innen az U3 bevitt a Westbahnhofig, ahol elváltak útjaink, ugyanis szegény Kati Liesingben kapott szobát. Jómagam némi zöldhasú beszerzése után az U6 vonalán indultam tovább, a Währinger Strasse, Volksoper nevezetű megállóig. (Szerencsére mindenütt van lift, különben ennyi cuccal nem tudom mit csináltam volna...) Koliban kipakolás, ismerkedés a szobatárssal, akinek sajnos nem tudom a nevét... 10:51-kor el is indultam az egyetemre, kimetróztam magam (U6-U3-U2), aztán az egyetemen eltévedtem... Bizony, amikor mindenhol ajtók nyílnak, és folyosók csatlakoznak egymásba, akkor nem nehéz eltévedni. Miután sikerült az épület másik végén kikötnöm, bementem a főbejáraton. Az Erasmus-irodában szokás szerint jó fejek voltak, kaptam egy rakás papírt, meg holnap lesz délelőtt tájékoztató (net, diák, órák). Most várom Kati válaszát, aztán nyakunkba vesszük a várost.

Utolsó simítások

Holnap átteszem székhelyem a Gentzgasse 27-be. Bécsbe. Ez azzal jár, hogy a hónapban harmadszor állok neki őrületes tempóban, az utolsó pillanatban csomagolni. Biztosítás, iratok lemásolása-nyomtatása, térkép, címek memorizálása. Ruha, cipő, kaja, könyvek. Holnap korán kelés, busz indul 6:40-kor az Adyról. Kaptam Macskafogót dvd-n, visszük! Szerencsére ketten megyünk, Katival, így egész úton lesz miről csacsogni. Pesten kb. négy embertől sikerült személyesen elbúcsúzni, a többieknek valószínűleg feltűnt a héten, hogy nem mentem. Vagy nem. Izgulás helyett (kéne az új hely, a német meg a papírmunka miatt) teljes nyugalom, éppen azt tervezem, hogy CSI:NY-t nézek 22:05-kor. Nos, hát akkor viszlát mindenkinek, a következő bejegyzésem remélhetőleg már Bécsből fog íródni.