Figaro, Figaro, Fiii-gaaa-rooo

Kedd óta nem írtam? Hmm. Nézzük csak. Zenetöri előadás reggel, aztán Katival szereztünk meghívót a városházára. Ha kedd, akkor Botz. Semmi különös, elbeszélgettünk a források felosztásáról, és arról, hogy mi tekinthető forrásnak. Házi: írj öt oldalas esszét az NSDAP (vagy saját ország hasonló pártja) felemelkedésének és hatalomra kerülésének okairól. Letargia...

Szerda: Reggel beültünk Vivivel egy jelenkori osztrák töri előadásra, na ez volt az első, amit szinte teljesen értettem. Tehát megyünk legközelebb is! Aztán Katival elmentünk a Hohe Warte-ra, bár nem volt szép idő, így a kilátás sem olyan pazar, mint általában. Bejöttünk hozzám, aki árva vagyok, mert Luana hazament, és csak vasárnap jön vissza; és filmet néztünk.

Csütörtök: halálra untam magam órán, aztán kint, mivel volt vagy 25 fok és gyönyörű napsütés, megvártam Katit. Ettünk egy bureket, aztán bejöttünk hozzám, hogy kéne fényképezőgép. Ebből az lett, hogy megállapítottuk, hogy nincs kifüggetlenítve a telefonja, illetve, hogy egész olcsón lehet színházba menni. Ez utóbbiba úgy belefeledkeztünk, hogy Pötzleinsdorf helyett már csak városnéző villamosozásra futotta, meg egy kis belvárosi sétára. Nagyon szép kivilágítva a város...

Péntek, azaz ma. Kalter Krieg, végre igazán jó volt, annak ellenére, hogy németül volt, amitől tartottam egy kicsit, de értettem, és tetszett is. Az '56-os forradalomról beszélt a srác, érthetően, érdekesen. Na, az osztrákoknak persze kicsit sok volt ez így egyben. Aztán haza, Katival tali fél hétkor a Volksoper előtt. Ugyanis a tegnapi okoskodásnak az lett az eredménye, hogy felderítettük az olcsó színházjegyeket. Volksoper: 1,5-4 euró között, Staatsoper 8, Raymund Theater 3,50. A Volksoperben operák, operettek, musicalek, balett, a Staatsoperben szintén, a harmadikban meg musicalek. Tervek:
A sevilla-i borbély - opera (Volkstheater)
Varázsfuvola - opera (Volkstheater)
Marica grófnő - operett (Volkstheater)
Mayerling - balett (Staatsoper)
A diótörő - balett (Staatsoper)
Rebeca - musical (Raymund Theater)
Producerek - musical (Raymund Theater)
Azért, mert itt művelődni muszáj. És nem ekével, édesem! :)
A fentiekből A sevilla-i borbély abszolválva a mai napon, 1,50 euróért. Nekem tetszett, kicsit modernizálva volt (motor, ruhák), de nem durván, csak annyira, hogy ne kelljen horribilis összeget költeni a ruhákra. Az előadás amúgy zártkörű volt, a város nyugdíjasainak tartották. Nem volt tele a színház, de általában ott nem ültek, ahonnan semmit se lehetett volna látni. Ja, és Figaro irtó jól játszott... Roppant jóképű, karcsú, és csodás hangja van. A grófnak is jó a hangja, de szegény elég testes volt, így az nem volt az igazi. Rosina dettó, a többiek ok.
Holnapra nincs terv, vasárnap meg elvileg Pozsony. Aztán majd kiderül.
------------------------------
Már rég be akartam írni, de mindig elfelejtem. De most: láttam egy limuzint. Na, nem olyan nagy szám, otthon is látni, de ez kéremszépen egy Hummer volt. A villamosmegállóban még az osztrákoknak is tátva maradt a szája, pedig ritka közömbös egy népség amúgy.

Hosszú hétvége 2.

Vasárnap reggel hajnali fél kilenckor tehát Baden. Az Operaháztól indul a vonat, vagyis inkább HÉV-szerű valami, ami jó néhány hurkot téve a városban végül dél felé veszi az irányt. A végállomástól végállomásig út 62 perc.
Megérkezve Badenbe elindultunk felfelé egy szimpatikusnak tűnő utcán, hogy egy még szimpatikusabb miatt aztán letérjünk róla. Innen már a Kurparkba gond nélkül eljutottunk, és megkezdődött erdei felfedező kalandunk. Az egy dolog, hogy mindenütt Mozart-valami, meg Beethoven-valami van, de a Béla Padényi-Sitz az erdő közepén egy fa alatt kicsit fanatikus erdőjárásra vall. Na meg az "állatkert", ahol nagy vígan rohangáltak a: kecskék. Bent a fák között kellemes idő volt, persze az évszakhoz képest, azaz nem esett és nem vált belőlünk hóember sem. Kellő magasan jártunk már, mire észbe kaptunk, gondoltuk, ha már így esett, megkeressük a Rudolfhof-ot, ami az erdő egyik felső fertályában áll. Meg is lett, a fák takarásából előbukkanó tisztás végén, a tisztáson meg egy rakás nyugágy. Természetesen kipróbáltuk őket. Innen továbbindultunk egy ösvényen, majd a kereszteződésnél a középső úton mentünk tovább. Na ez volt az, amit nem kellett volna. Párszáz méter után ugyanis kiértünk az erdőből és egy hatalmas szőlőültetvény közepén találtuk magunkat. A város pedig ettől jobbra és sok méterrel lejjebb terült el... De hát nem is mi lennénk, ha nem mentünk volna tovább, elvégre a Beethoven-Weg tábla feltűnt néha. Az út végül egy éles kanyarral újra lakott területre ért, bár sokra nem mentünk vele, mivel nem tudtuk, hol vagyunk. Azt sejtettem, hogy mindig jobbra és lefelé van valahol a megálló, ahonnan alig másfél órával korábban elindultunk, de mikor ebbe az irányba nem találtunk utat, gondoltuk, ideje lenne segítséget kérni. És láss csodát, nem egy magyar házaspár sepregette a járdát? A néni megmutatta a "rejtett lépcsőt", ami visszavitt minket a parkba, és még egy mókushoz is volt szerencsénk. A Mozart-Tempel-nél lyukadtunk ki, majd a színpompás fákat megcsodálva lesétáltunk a városba. Baden bér viszonylag nagy kiterjedésű település, a belváros egészen aprócska, de nagyon hangulatos. Itt sétálgattunk még egy sort, majd betértünk egy kávézóba, ahol nagyon finom melange-ot ittam, majd kis kerülővel, mint például Bürger-Spital, éttermek és Schwechat, visszamentünk az állomásra, ahol (minő meglepő) már bent állt a szerelvény, mely régebbi volt, mint az az alacsonypadlós, amivel kifelé jöttünk, de sokkal kényelmesebb. Hamarabb visszaértünk Bécsbe, mint kifelé, bár ennek lehet, hogy az az oka, hogy most vagy 10 megállóval előbb leszálltunk... Ugyanis van megállója Meidlingben is, 3 helyen a pályaudvar körül... Kettő után értem haza, ebéd, pihenés.
-----------------------------------
Mindezt egy osztrák nemzeti ünnepen követtük el. Ezt csak azért hangsúlyozom ki, mert arra számítottunk, hogy 1. ritkábban járnak a vonatok 2. nem lesz nyitva semmi 3. nem lesznek sokan a vonaton. Egyik se jött be...
---------------------------------
Teljes képgaléria ITT.