Ősz. Most aztán tényleg. Este óta esik, be van borulva, miegyéb. Ilyenkor kell bevackolni a fotelba magunkat egy bögre forró teával és egy jó könyvvel. Ehelyett: megfagyok ebben a kuszlikban, nagyon hideg van, takaróban ülök a gépnél. (Még jó, hogy ez meleg.) Asszem éjjel kicsit megfáztam, valamikor négykor jutott eszembe, hogy a ruha+takaró+törölköző helyett esetleg a hálózsák... de azt hiszem, már késő volt. Most meg ráfázom még egy kicsit. Tea, tea, tea. Remélem, valakinek van méze...
Miért van az, hogy ahányszor bemegyek, minden ok, happiness, aztán ha felmegyek a tanszékre, gyomortáji szorítás, és ellenállhatatlan késztetés, hogy elbőgjem magam?! Ennyire hiányozna már most? Alig, hogy elment. Még jó, hogy már csak ez a hét, meg a következő. Különben tényleg elbőgöm egyszer magam. Ma is ültem a szobájában, és ilyenek jártak a fejemben, hogy "Ezek a cuccai. Akkor még visszajön." Pedig csak kb. tíz percre mentem fel.
2008-09-15 15:00"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése