Wiener Eistraum

Voltunk korizni. El tudjátok képzelni? Összesített statisztikánk szerint mindenki egyszer volt eddig életében. De ez sem rettenthet el két bátor román és két bátor magyar Erasmus-diákot attól, hogy a Rathausplatz-on nyilvánosan kitörje a nyakát. Merthogy a bécsiek szeretik a városukat, és kihasználják a tereket, így a Rathaus előttit is, elég gyakran. Most például márciusig fel van öntve, és lehet korizni. Nemcsak a téren, a parkban is. Éjjel különösen csodaszép! Íme egy újabb ok, hogy miért imádjuk oly' nagyon Bécset. Korizásra visszatérve: hatalmas nevetések és csetlés-botlások közepette egész jól belejöttünk, és szintén összesített statisztikánk szerint csak félszer estünk (Nora meg én), ami szerintem remek arány :) Képek ITT. Volt zene, reklám nélkül, nem túl hangosan, van elsősegély-nyújtó állomás, Glühwein meg minden egyéb. Summa summarum: szervezett és nagyon kellemes. Ajánlom minden erre járónak!

Nach der Prüfung

Hurrá, ez is megvolt.
Höbelt: 1. elfelejtette, hogy mi ma vizsgázunk. 2. Ezért beterelt minket a tanári teakonyhába 3. kedélyesen elcsevegett velünk:

- Mit olvastak?
- Hát, a Vadász-könyvet (aha, perszeee, inkább a gimis törikönyvet, de ez titok!) meg az otthoni jegyzetünket.
- Ki írta? Mi a fő gondolata?
- Izé, ez egy többszerzős TANKÖNYV, adatokkal.
- Ja, vagy úgy. Melyik angol gyarmatról akar beszélni?
- (Amerikáról nem, mert az sok, India meg zavaros. Akkor:) Ausztrália, Új-Zéland. Kb. 5 mondat.
- Jó. És Ön?
-Kanada? Kb. 3 mondat.
- Köszönöm. Akkor majd beírom a jegyüket, ha kell igazolás, írjanak e-mailt, írok, itt hagyom a titkárnőnél. Wiedersehen!
- Wiedersehen!

Szóval ettől voltunk berezelve.
Ennek örömére nagy vihogások közepette bementünk a Kuppitsch-ba, már megint, és sikerült összehoznunk egy 70,90-es végösszeget. Majd belváros, Grabenen (!) beültünk a Julius Meinl (bizony, itt még van) kávézójába egy Velängert+Kaffeetorte-ra és egy Entspännern+Milleniumtorte-ra. Ez is volt vagy 15 euró. Aztán kis Graben, majd hozzánk. Tea a konyhában, ahonnan kiüldöztük a többieket, hiába, ha három magyar összeül...