Kor

18-as karika, csúnya szavak következnek, ha zavar, ne olvasd!
Bakker, azt a jó cudar életbe, baszki, ezt nem hiszem el!
18-as karika vége.
Kiakadásom tárgya az életkorom. Saját meglátásom szerint csúnyán vénülök, az utóbbi négy év fel se tűnt... és még véletlenül se akar benőni a fejem lágya, éppen ellenkezőleg, ennyi marhaságot régen csináltam már, mint mostanában. Elég, ha a kettővel ezelőtti bejegyzést vesszük.
És hónak még nyoma sincs :(

Apart from HP

Nem lett izomlázam a túrától. Nem értem.
Hétfőn Späte Neuzeit-en megint nem sokat értettem, de valahogy nem izgat, pedig kéne. Na mindegy, majd lesz vele valami, állítólag vizsga februárban.
Ma Botz. Hozta a formáját, beszélt az oktatási rendszer hibáiról, a hasonlóságokról e téren Németországban és Ausztriában, a recenziókról,nénink (olyan negyvenegynéhány éves lehet, azért néni, mert nála csak Botz idősebb a csoportban) megint berágott, hogy nem érti miért nem jó sosem, amit ír. Aztán kiadta a házit, amiből sokat nem értettem. Ezt valószínűleg látta rajtam, mert elmesélte rövidebben angolul is, de még így sem tiszta, szóval írok valakinek, hogy mit és hogyan kell(ene) csinálni. Ja, a lényeg: Botz mondta, hogy holnap ő tart előadást Pesten. És nincs térképe (asszem). És nem tudja, hogy a Gólyavárban van az óra, ahol átlag 10 ember szokott csücsülni. Kíváncsi leszek, mit mesél erről jövő héten...

HP

Azaz Harry Potter.
Hát igen, ez fémjelzi itteni napjaimat. Hol fanfic - magyarul, nagyritkán angolul, hol a 3. kötet németül - valamikor pár hete betévedtem Vivivel egy könyvesboltba, és megvettem, azóta azt olvasgatom a tömegközlekedési eszközökön. Ez 9,20 volt. Ma meg... elindultam egy beszélgetésre a Juridicum mellé, de hát útközben van egy Kuppitsch. Na igen, oda muszáj bemenni, mert rengeteg (3 szint!) könyv van, egyik-másik hihetetlen potom pénzért, pl. egy euróért. Jó, azok általában olyanok is, mármint nem valami érdekesek, de az 5-10 eurós kategória már egészen érdekes, vallástöri, töri, filozófia, szépirodalom, meg sok minden más. Szóval betévedtem oda. Az akciós pult szemrevételezése, tekintve, hogy volt belőle vagy 10, eltartott egy darabig. Már majdnem vettem egy öt eurós könyvet az iszlámról / világvallásokról / szent iratokról (ezek között vaciliáltam), mikor bevillant a képbe két kupac mögött egy Harry Potter felirat. Hm, nézzük, mivel van dolgunk. Mikor megláttam, mi az, körülbelül öt másodperc alatt felmértem a helyzetet: két darab van csak. Akkor visszük. Nyomós érvekből mellette három volt: a kedvenc kötetem, angolul van, ééééésss
9,95 euró!!!
Ez meggyőzött. Olcsóbb, mint a német és a magyar. Le is csaptam rá gyorsan, még nézegettem egy darabig, majd mivel zárás volt, gyorsan fizettem, és vígan flangáltam vissza a villamosmegállóba becses szerzeményemmel. Mondanom sem kell, az előadásra ezek után nem ültem be...
Szóval eddig ~ 20 eurót költöttem el HP-re, és feltett szándékom szülinapi ajándék címen újabb legalább 10 eurót kisírni az otthoniakból, hogy ugyanezt a részt megvegyem németül. Drukkoljatok, mert elég rosszul áll a szénám otthon...
-----------------------
A szobatársam mit kérdezett, mikor megmutattam az előbb, hogy mit vettem? Na? Hogy van-e még...

Leopoldi Weinwanderweg

Lemerült a Duracell.
Szóval ma hajnali háromnegyed nyolckor találkoztunk a többi merész vállalkozóval Floridsdorfban, hogy onnan közösen elmenjünk a bortúrára. Olyan fél óra ácsorgás után el is indultunk, valahol a semmi közepén egyszer átszálltunk, és végül olyan másfél óra utazás után megérkeztünk Hohenruppensdorfba. Ahova rajtunk kívül még pár százan igyekeztek. Szóval ott kezdett derengeni, hogy ez valószínűleg nem pincelátogatás lesz a hegyoldalban, hanem valami egészen más. Egész konkrétan egy tíz kilométeres gyalogtúra keresztül az erdőn. Ha már ott vagyunk, hát uccu neki! Azt hittük, az első állomásra sosem érünk el. Köd volt, sár és tömeg. Ingyen tea, majd tovább. A második szakasz az erdőn át vezetett, kicsit érdekesebb, sokféle fa, még nagyobb sár. A második ellenőrzőponton délben már kellett a bor... Ez volt nagyjából a táv fele, innen visszakanyarodtunk a falu felé. Egész vidáman telt ez a szakasz, az emberek is fogytak. A harmadik pontnál jó sokan voltak, esély sem volt a következő tíz percben leülni, így tovább mentünk. Az erdőből kiérve ismét a szőlők - repcék - cukorrépák közt találtuk magunkat, majd némi dombmászás után a faluba visszavezető etap előtt egy padon megpihentek a lányok, Kati és Alfia. El se hittük, amikor párszáz méter után megpillantottuk a "Ziel" feliratot. Ekkor olyan negyed kettő lehetett, ettünk egy Frankfurtert (osztrák virsli), lementünk a faluba, sehol senki és semmi, elvégre vasárnap van és mindenki, aki él és mozog, fent van a vásárban. Visszamentünk, kávé, majd megtaláltuk nagy nehezen a szervezőket, és közöltük, hogy mi visszamennénk Bécsbe. Ez volt háromkor. Vonatjegyet csak ötös csoportoknak tudnak adni. Remek, keressünk még két embert, aki haza szeretne menni. Először egy ötösfogatot találtunk, aztán míg nagy tanácstalanul ácsorogtunk, odajött két lengyel csaj, hogy csak nem az erasmusos csoport? Csak nem haza akarunk menni? Huh, akkor öten vagyunk. Már csak a szervezőket kell előkeríteni. Míg Kati ezzel foglalatoskodott, Alfiával összeraktuk a tombolán nyert papír asztali csocsóasztalt. Jegy megszerezve, go home. Nem hittek nekem, hogy merre van a vasútállomás, de mivel nem hagytam őket ellenkezni, szépen oda is találtunk. Mire megjött a vonat, majdnem besötétedett. 16:20-kor indultunk Hohenruppensdorfból, 17:45-kor a Volksopernél voltunk. Egész jó. Pár kép ITT.
Amúgy nyakig sár, sok bor, és a végén, olyan kettőkor napsütés. Összességében jó volt, Kati meg Alfia sokat beszélgettek színházról, zenéről, én meg hallgattam és művelődtem.
-------------------------
Alfia amúgy a héten érkezett a koliba, a konyhában találkoztunk, és tegnap olyan éjféltájt bekopogott, hogy a szobatársa nem tud menni, megyek-e, és ha igen, jöhet-e velem. Egyébként orosz, Szentpéterváron lakik a szüleivel, német szakos, utolsó éves az ottani egyetemen, és nem sokat járt a természetben, sem Európában, csak Finnországban.
-------------------------
Holnapra olyan izomlázam lesz, mint a nyavalya, már most is alig vonszolom magam.