Hosszú hétvége 1.

Miután kellően kikeseregtem magam azon, hogy otthon szünet van, itt meg suli, pénteken bementem Kalter Krieg-re. Nem kenyerem rosszat mondani másokról, de ez nagyon gáz volt. A srác is , meg az előadása is. Végig arra koncentráltam, nehogy elnevessem magam, mert olyan hangja volt. A mondandója szintén hagyott kívánnivalót maga után, mert választékos angol szavakat használt, de néha nagyon egyszerűeket sem tudott helyesen kiejteni. A kivetített szöveg és az általa elmondottak gyakorta még köszönő viszonyban sem voltak egymással, arról nem is beszélve, hogy az időkeretet túllépte, nem tudta befejezni. Az, hogy másnak se tetszett, lemérhető volt abba, hogy óra végére a hallgatóság fele maradt csak a teremben.
Négykor találkoztam Katival Westbahnhof-on, csináltattunk neki is Vorteilscard-ot, aztán elmentünk egy könyvesboltba, onnan pedig villamossal, illetve busszal - mivel a villamos a Prater Hauptallee-ig meg, ami messze van a bejárattól - a Praterbe. Megnéztük az óriáskereket, sétáltunk a játékok között, fényképezkedtünk a kísértetháznál, aztán valami sárkányszerű dolognál, majd a kivilágított "főutcán" kisétáltunk, beültünk egy capuccinora az állomáson, majd S-Bahnnal hazamentünk.
Ma kettőkor találkoztunk az ELTÉ-s különítménnyel (ld. bővebben Peti blogját), és elmentünk a Schatzkammerbe. Kicsit drágálltam a 7,50-es belépőt, de amit bent láttunk, azt kell mondjam, megérte az árát. Erről nem is írok, inkább nézzétek meg - lehetett bent fényképezni, bizony ám...
Na jó, Bocskai koronáját belinkelem, ITT van.
Utunkat a belvárosban folytattuk, spanyol lovasiskola mellett csak elmentünk, az Augustinerkirchében viszont voltunk, a Sisi-kiállításon nem, mert 9 euró lett volna a belépő. Viszont a Kapuzinerkirchénél igen, és ha már ott jártunk, lementünk a kriptába, ahol a Habsburg család tagjai nyugszanak, pl. Mária Terézia és férje, II. József, Rudolf, Sisi és Ferenc József. Innen Stephansdom, a fiúk megmászták a tornyot, mi megvártuk őket egy kávé mellett, majd belvárosi séta, templomok, haza.
Most meg itthon pihi, holnap korán kelünk, megyünk reggel Badenbe. Szobatársam meg lelépett, enyém az egész szoba.
----------------------------
Kivándorolt fél Magyarország Bécsbe. Csütörtök óta rengeteg maygar autót látni, és szinte mindenhol magyar szót hallani, utcán, buszon, villamoson. Ma pl. a villamoson igazítottam útba egy csoportot, aztán lefényképeztem egy családot a Naturhistorisches Museum előtt, Mária Teréziánál állva pedig tippeltünk, hogy a következő arra járó is magyar lesz-e.
---------------------------
A Heldenplatzon toborzás van, meg katonai ünnepély, tankokkal, helikopterekkel, vadászgépekkel, stb. Holnap lehet, délután arra megyek haza.

Bemerkungen avagy Gondolatok a ... villamoson.

1. Tegnapi beszélgetésem nyomán rá kellett jöjjek, hogy kedvenc usztázom még mindig marhára hiányzik. Ebből egyenesen következik, hogy kedvenc tanszékem is, minden hibájával együtt. Cudar nagyon tudok ragaszkodni dolgokhoz, ezt tudom, de hogy pont hozzájuk?! Nem értem magam néha...
2. Már egész sok mindent értek órán - kivéve a tananyagot... Hiába, a szakszókincs,... bár úgy tartják, ilyen elvileg bölcsészeknél nincs, de mégis van. Néha marhára jól jönne egy történész szaknyelvi... az arab viszont nem gáz, mert azok ARABUL vannak. (Sose hittem, hogy ezért egyszer hálás leszek Iványinak, de valahogy neki mindig igaza van. Mint nekem.)
3. El tudnám itt képzelni az életemet. Minden olyan nyugodt, pedig legalább annyi ember lakik itt, mint Pesten, és rengeteg a bevándorló. Mégse láttam eddig semmi olyat, ami arra utalt volna, hogy nem fogadják el őket - pedig egyes pártok köztudottan nem éppen bevándorló-barát politikát folytatnak. Azt sem mondom, hogy fenékig tejfel az életük, mert pl. a gyorséttermekben nem látni osztrákot, csak ha diák., szóval nem éppen a legjobb melókat kapják. Problémák is biztosan vannak, különben nem sétálnának kommandósok a Schwedenplatztól egy utcára, géppuskával. (Ez komoly, azt hittem, rosszul látok.) Peti elbeszélése alapján ott van a zsidónegyed, de rendőrök mindenhol vannak, és elég sokan. Másik kedvenc: Parlament. Itt kérem szépen, a parlament bejáratánál/-ban állva is lehet fényképezkedni, meg a lépcsőn, szökőkúton, stb. Persze járőröző rendőr mindig van az épület körül, de még csak csúnyán se szoktak nézni. (Nem mint az amerikai nagykövetségnél...)
4. Gyalog sincs olyan messze az egyetem. Ugyanis reggel nem jött villamos (valami baleset volt Pötzleinsdorf felé), így gyalog mentem le, és csak 15 perc. Minek vettem bérletet?! Na jó, ez csak vicc volt, aki ismer, tudja, hogy imádok minden olyanon utazni, ami sínen megy, abból meg akad itt bőven. Ja, itt valamiért a tömegközlekedés is sokkal szervezettebb, mindenhova el lehet vele jutni, és ELNÉZÉST kérnek, ha késik bármi, nem csak a metró. Ja, mert minden megállóban van szinte hangosbemondó, vagy az arra közlekedő járat sofőrje szól ki, hogy egy darabig nem jön semmi, jobb, ha egy megállóval feljebb sétálnak.
5. Ettem bureket, azaz böreket.A változatosság kedvéért, spenótosat. Jó volt, csak nekem a spenót és sajt együtt mindig sós. Amúgy meg, ha normális fűszeres kaját akarsz, irány a kebabos, vagy a konyha, mert az osztrákok valahogy nem ismerik a borsot...
6. Ma International Day lesz, benézünk Katival rá, előtte asszem Schwedenplatz lesz, ami lassan törzshelyünkké válik. Hiába, ott mindig hallani magyar szót, és még magyar rendszámú kocsik is feltűnnek néha.
Summa summarum, egyáltalán nem érzem idegennek a várost, ahova kerültem, sőt, jobb, mint otthon.

Roppant értelmes bejegyzéscím

Kedves Olvasók!

Nem, nem léptem le a térképről, csak nem volt mit írnom (és most sincs, de azért próbálkozunk).
Pénteken előadás (Borhi László tartotta) után a koliba visszatérve felnyaláboltam csomagjaimat és hazamentem. Persze nem is én lettem volna, ha ez simán megy... 15:04-kor indultam el a koliból, a vonat meg 15:54-kor Südbahnhofról. Villamossal be az egyetemig, onnan villamossal ki a pályaudvarra. Ez a művelet szerdán, mikor teszteltem, háromnegyed óra volt, szóval elég ideges voltam, mert négykor két vonat megy, ha lekésem őket, akkor hatkor van a következő. Most elég hamar kiértem, uzsgyi fel a vágányokhoz (a 11-19. vágány két emelet magasan van). Már csak azt kéne kitalálni, melyik is az enyém. Mert persze, hogy nincs kiírva semmi olyan településnév, ami segítene (Szhely, Sopron, Fehring, meg hasonlók), hanem Hartberg... Alatta apró betűvel: Rückwagen nach Sopron. Huhh, megvan. Vonatra fel, kellemes meleg,kényelmes ülés - tökély. Sopronban ugyan előrezavartak két kocsival, mondván, ezeket lezárják, hogy ne kelljen fűteni, de amúgy simán hazaértem, 2 óra alatt.
Hétvégén semmi érdekes, vasárnap délután jöttem vissza, most soproni átszállással, Ebenfurth felé. Két gyerkőc ült velem, meg az anyjuk, aki még véletlenül se szólt rájuk, pedig a kislány folyton rugdalt meg hisztizett, a kissrác meg a földön aludt. Na, mindegy, egy órát kibírtam. Ja, a lényeg. Az a fránya vonat megáll Meidlingben. Miért fontos ez? 1. innen olcsóbb a jegy. 2. 15 percre van a kolimtól metróval. Hát igen, jó pap is holtig tanul...
Hétfőn kis híján elaludtam (Katival egyetemben) Späte Neuzeit-en, mert valahogy nem kötött le a papírpénz téma. Ha a pasi egy percben 10x nem mondta, hogy "Hmmm?", akkor egyszer se. Kati hazament, én meg át Terrorismus-ra, mondván, az jó. Aha. Egy árva kukkot se értettem, mert valami elméleti bevezető volt, hogy mi a terrorizmus, és a pasi nem beszélt valami érthetően, se magyarul - akarom mondani németül. Az vigasztalt, Peti se értette.
Kedd: Házit kellett volna írnom, de semmi kedvem nem volt. Így reggel elmentünk Vivivel Bizánc előadásra, ami érdekes lenne, ha a bácsi nem hadarna. De veszedelmesen, 45 percben ledarálta, amit akart. Aztán séta a belvárosban (Graben), Deutschordenskirche, megnéztem, mikor lesz mise, majd a Stephansdom mellett megálltunk egy könyvesboltnál. Vivinek szóltam előre, ne engedjen be, mert akkor az legalább fél óra és egy könyv lesz, de hiába. Szóval gazdagabb lettem egy HP-vel, megint. Most németül. Először az ötödiket akartam, de az már felnőtteknek szól inkább, nehezebb a nyelvezete, így a harmadikat vettem meg. (A másikat meg majd szülinapomra...) Olvasgatom is, még jó, hogy olvastam már vagy négyszer magyarul meg kétszer angolul, így tudom, mit kell olvasni ;) Délután Botz, könyvtárban voltunk, elmutogatta, mi merre van - azaz mutogatta volna, mert semmi se ott volt, mint ahol kereste. Házi: írj recenziót egy nyár óta megjelent könyvről a témában. Köszi...
Ma meg háziírás helyett szunyálás, aztán azóta próbálkozom. 12-ig kellett volna elküldeni, most 12:47 van, és a második szöveg második oldalán járok...
---------------------------------
Az egész bejegyzés egyébként azon hirtelen felindulásból született meg, hogy rápislantottam az euró-forint árfolyamra. 280 az eladási ár?! Azt hiszem, nem eszem, olvasok, és ha hazamegyek milliomos leszek az egyébként roppant kevés ösztöndíjamból. :)