El kellett jönnöm otthonról, hogy önszántamból elmenjek egy diszkóba. Sebaj, most már nem kell majd szégyellnem magam leendő gyerekeim előtt, hogy én nem vagyok bulizós típus- inkább csendes-beülős, borozgatós. Na, de visszatérve a diszkóra, nem apróztuk el a dolgot, Bécs egyik legnagyobb szórakozóhelyére, a Prater Dome-ba mentünk néhány másik erasmusos diákkal. A hely nem csekély méretekkel rendelkezik, két szintes, és legalább 6 terem van, különböző stílusokkal, hogy tutira ne unatkozzon senki. A bejáratnál kapsz egy kártyát, amit az automatába kell betenni, vagy a pultosnak kell odaadni, mikor rendelsz, ezen rögzítve a fogyasztást, amit a kijáratnál fizetsz. Ja, és fényképes, nehogy csalni lehessen. Az éjszakai buszok sem olyan gázak, mint gondoltam, bár mi Luanával olyan negyed kettő körül buszoztunk, míg Peti szerint, aki ezt négy magasságában tette, ez nem egészen így van. Szóval jó volt, csak kár, hogy másnap órára kellett menni...
Pénteken bevonszoltam magam a magyar szakos könyvtárba, ahol nagy megkönnyebbülésemre magyar volt a könyvtáros, így megszereztem a Romsics-könyvet és a szöveggyűjteményt is, ráadásul kölcsönözhető formában! Happiness. Aztán ha már így alakult, hogy nyertem egy órát a Kalter Krieg-ig, elmentem a McDonaldsba, hogy ott leülök, mert meleg is van, meg kávé is. Hát, se hely nem volt, se kávé. Szóval vettem egy pitét meg az aluljáróban egy kávét (ami messze jobb, mint a gyorséttermi, pedig ugyan annyiba kerül), és az egyetemen leültem egy padra ezeket elfogyasztani, mindezt megtoldva egy Österreich-hel. Óra a szokásos, aztán haza, és doin' nothing. Szombaton háziírás, és főzőcske.
Vasárnap délelőtt semmittevés, aztán fél kettőkor találkoztam Wiwivel, elmentünk kajálni egy önkiszolgáló étterembe, ahol tányérmérettől függően fizetsz, nem a rajta lévő kaja után. Alig bírtam legyűrni egy közepes méretű tál salátát, a currys kukuricasaláta pedig végképp kifogott rajtam. Meg a grapefruit-turmix is majdnem, de azt hősiesen leküzdöttem, "Fő az egészség!" felkiáltással. Aztán egy kávé a kedvenc gyorsétteremláncunkban, ahova éppen kb. a kávénk felénél tódult be egy busznyi magyar diák... ebből leszűrtük a következtetést, hogy bezony advent van. Innen visszamentünk a Karlsplatzra, a Wien Múzeumba, ami vasárnap ingyenes. Három szinten Bécs történelme... nem volt rossz, főleg az első szint, a római-középkori. Aztán jött a török kor, a harmadikon pedig kegyetlen sok festmény. Fél hatig el is nézelődtünk itt, majd sétáltunk egyet a Grabenen, megnéztük a Freyung Passege-t (Wiwi még nem járt ott), a vásárt a Freyungon, majd az Am Hof-on, ahol többször is elakadtunk hangos ú-zások és ó-zások közepette. Történetesen ezen a vásáron (mert ugye mondanom se kell, mind más és más) sok-sok régi dolgot lehet kapni, pl. olyan karácsonyfadíszt, amit otthon szerintem már legalább negyven éve nem árulnak, na meg a játékpult... volt kaleidoszkóp, kisvasút, lendkerekes kisautó, zenegép, meg még sok minden. A másik játékospultnál meg fa játékokat árultak. Na, itt már nem bírtuk megállni, és vettünk közösen egy marokkót. Jó lesz szerdán, ha unalmas az óra. :) Eddigre már elég hűvös lett, úgyhogy a Grabenen visszasétálva a metróig ki-ki ment haza.
Pénteken bevonszoltam magam a magyar szakos könyvtárba, ahol nagy megkönnyebbülésemre magyar volt a könyvtáros, így megszereztem a Romsics-könyvet és a szöveggyűjteményt is, ráadásul kölcsönözhető formában! Happiness. Aztán ha már így alakult, hogy nyertem egy órát a Kalter Krieg-ig, elmentem a McDonaldsba, hogy ott leülök, mert meleg is van, meg kávé is. Hát, se hely nem volt, se kávé. Szóval vettem egy pitét meg az aluljáróban egy kávét (ami messze jobb, mint a gyorséttermi, pedig ugyan annyiba kerül), és az egyetemen leültem egy padra ezeket elfogyasztani, mindezt megtoldva egy Österreich-hel. Óra a szokásos, aztán haza, és doin' nothing. Szombaton háziírás, és főzőcske.
Vasárnap délelőtt semmittevés, aztán fél kettőkor találkoztam Wiwivel, elmentünk kajálni egy önkiszolgáló étterembe, ahol tányérmérettől függően fizetsz, nem a rajta lévő kaja után. Alig bírtam legyűrni egy közepes méretű tál salátát, a currys kukuricasaláta pedig végképp kifogott rajtam. Meg a grapefruit-turmix is majdnem, de azt hősiesen leküzdöttem, "Fő az egészség!" felkiáltással. Aztán egy kávé a kedvenc gyorsétteremláncunkban, ahova éppen kb. a kávénk felénél tódult be egy busznyi magyar diák... ebből leszűrtük a következtetést, hogy bezony advent van. Innen visszamentünk a Karlsplatzra, a Wien Múzeumba, ami vasárnap ingyenes. Három szinten Bécs történelme... nem volt rossz, főleg az első szint, a római-középkori. Aztán jött a török kor, a harmadikon pedig kegyetlen sok festmény. Fél hatig el is nézelődtünk itt, majd sétáltunk egyet a Grabenen, megnéztük a Freyung Passege-t (Wiwi még nem járt ott), a vásárt a Freyungon, majd az Am Hof-on, ahol többször is elakadtunk hangos ú-zások és ó-zások közepette. Történetesen ezen a vásáron (mert ugye mondanom se kell, mind más és más) sok-sok régi dolgot lehet kapni, pl. olyan karácsonyfadíszt, amit otthon szerintem már legalább negyven éve nem árulnak, na meg a játékpult... volt kaleidoszkóp, kisvasút, lendkerekes kisautó, zenegép, meg még sok minden. A másik játékospultnál meg fa játékokat árultak. Na, itt már nem bírtuk megállni, és vettünk közösen egy marokkót. Jó lesz szerdán, ha unalmas az óra. :) Eddigre már elég hűvös lett, úgyhogy a Grabenen visszasétálva a metróig ki-ki ment haza.
