Vienna DC

Ma voltunk az első Kalter Krieg-előadáson. Zoli volt itt, tartott egy bevezetőt. Szerintünk jó volt, de ő persze megint úgy gondolta, nem eléggé. A diákat azért majd elkérjük tőle, mert volt, amikor kicsit gyorsan beszélt. Utána beszélgettünk egy kicsit, majd mentek is vissza, merthogy kocsival jöttek. Pedig azt hittük, maradnak még.
Délután Schwedenplatz - kaja, onnan vissza az ingyen kávéért az egyetemhez, majd visszavillamosozás a Schwedenplatzra, ahol az U1-re szálltunk fel, és egészen az Alte Donau nevű megállóig mentünk, ahol megnéztük a jachtkikötőt, és a régi Duna-ágat. Majd vissza egy megállót Kaisermühlen-ig, ahol bloggerünk kedvenc helye található Bécsben: VIC, azaz Vienna International Centre. Itt található az UNO-City, benne az ENSZ-palota, és rengeteg modern épület, például az ACV, amibe bementünk, de a bejáratnál, mivel nem jöttünk rá, miféle hely ez, inkább kimentünk. Leginkább egy reptérre hasonlított, mindenhol pultok, ajtók, végtelenbe nyúló folyosók. Kint találtunk egy lépcsőt, ahol lejutottunk a dunavárosi lakóparkhoz (de hülyén hangzik ez magyarul, szóval Wohnpark Donau City), illetve egy rendhagyó emlékműhöz, mely a második köztársaság éveinek fontosabb eseményeit veszi sorra, 1945-199x között. Visszasétáltunk a tornyokig, megnéztük a leendő DC Tower1 és 2 helyét, majd a Reichsbrückén át átsétáltunk a Duna-szigetre. (Olyan, mint a Margitsziget, csak keskenyebb, és hosszabb.) Itt leültünk a partra, hajókat és kacsákat nézni. A hídon átsétáltunk a másik partra, ahol egy hadihajó is horgonyzott a nagy folyami hajók között. Majd betértünk egy Zielpunktba vacsit szerezni, aztán haza.
------------------
Vienna DC= Vienna Donau City.
ACV= Austrian Center Vienna

Csütörtök

Ma volt a második szemináriumom. Ez nem tetszett annyira - csoportmunka, beadandó, házi. Mindegy, majd lesz valami. A tanárnőnek szóltam, hogy mi van; írhatok házit angolul. Visszajöttem főzni ebédet, aztán Katival találkoztam a lépcsőn, benéztem a könyvtárba egy könyvért, majd jól megszokott gyorséttermünkben egy fagyi, ücsörgés egy padon. Kati éppen emlegette, hogy barátnője szerint szoktak mindenféle kaját osztogatni az egyetemen, és megállapítottuk, hogy eddig nem volt szerencsénk. Ki se mondtuk, mit látnak szemeink az átriumban?! Ki nem találjátok. Igen, azt. Knorr-tésztákat főztek, és ha kitöltötted a lapot, forgathattál a szerencsekerékkel - nyertünk is fejenként egy zacskó tésztát. (Amúgy éppen az újakat mutatták be, kóstolóval egybekötve: Bami Goreng sült tészta, Panna e Prosciutto (ezt nyertünk) és spiráltészta tejfölös-paradicsomos szósszal. Utóbbit meg is kóstoltuk.) Katinak kettőre át kellett érnie az Unicampusra, úgyhogy magamra maradva felültem a 2-es villamosra, hogy kiderítsem, mit láttunk a távolban múltkor. Az Operaház felé indultam, majd a Schwarzenberg-platzon leszállva, szembetaláltam magam egy... igen, lovasszoborral. Ezúttal Schwarzenbergével. Majd átkelve vagy' hat zebrán, nagy nézegetések közepette (jobbra Karlskirche, balra Konzerthaus) elértem a teret, ahova igyekeztem. A Margitszigeten is elég magasra lövell a szökőkút, de ez... Inkább nézzétek meg. Mögötte, akár a Hősök terén otthon, egy félköríves emlékmű áll a szovjet hősöknek -többet nem tudtam meg róla, mert cirill betűsek a feliratok. (Na jó, nem mind...). Emögött rejtőzik, parkolónak álcázva, a hajdani Schwarzenberg-kastély, ami egykoron hotelként üzemelhetett, de most nem igazán hívogató. Ebben csalódva visszaszálltam a D-villamosra (Bécsben nem csak száma lehet a villamosnak, hanem betűje is, ez éppen Südbahnhof-Nußdorf között közlekedik), és visszamentem vele az egyetemig. Ott felszálltam a hazafelé tartó villamosra, majd, mivel útközben kisütött a Nap, leszálltam a metrónál, és megörökítettem a megállót. Aztán, ha már a metrómegállónál vagyok, uccu neki, metrózzunk egy kicsit. Előtte még egy-két kép fentről, majd két megállónyit mentem az éppen befutó szerelvénnyel. (Ez is érne egy fotót: két régi villamoskocsi, egy alacsonypadlós villamoskocsi, két régi villamoskocsi az összeállítás. Hangsúlyoznám, ez a metró. De ilyet csak ezen a vonalon látni.) Megérkezve a spittelau-i megállóba, megörökítettem egy újabb Hundertwasser-remekművet, és hazametróztam.

-----------------------
Veszélyes hely a konyha. Kimentem megmelegíteni az ebédem maradékát - mikró híján edénybe átöntve a tűzhelyen. Kint volt Peti, és egyszerre csak azon veszem észre magam, hogy még öten lettünk. Két távol-keleti, valami furi kaját csinált (mindenféle, általunk beazonosíthatatlan növényekből), jött egy festettszőke lány, aki mondta, de nem emlékszem, honnan jött, aztán még két török, Juszuf és egy lány, aki a szőkével nekiállt főzöcskézni. Juszuf meg próbált tésztát főzni, több-kevesebb sikerrel. Olyan vicces volt hallgatni a kínai-török-magyar csacsogást. Ilyenkor csak a szőkeséget és Andrejt (azt hiszem így írja, cseh) sajnáltam, akik ebből kimaradtak. De Andrej magyar nyelvtudása szépen fejlődik! :)

Stadtbesichtigung, Runde x

X, mert már nem is tudom, hányadik. :)
Reggel kaptam csomagot otthonról. Kajaaa! Csináltattam Vorteilscardot, így féláron utazhatok Ausztriában (is). Dél után találkozás Katival kedvenc lépcsőnknél (ezt is le fogom fényképezni, becsszó), majd elmentünk átvenni az ajándékunk - van UniWien-es táskánk! És nem is volt üres. Innen könyvtár, kis nézelődés a katalógusban, meg hogy kell rendelni valamit. Aztán szereztünk a Campuson egy újabb matricát a diákunkra, most menzakedvezményt, vagy mit (Mensaprickeln). Ennek örömére elindultunk menzát keresni. A katolikus menza drága volt, úgyhogy a NIG-ben lévőbe tértünk be, ahol összefutottunk Kittivel (joghallgató, szintén ELTE), majd ebéd: karfiolkrémleves, spenóttal töltött tortellini paradicsomszósszal és parmezánnal. Na nem kell megijedni, annyira nem volt jó... Aztán egy McD.-os capuccino, majd újabb kör városnézés következett. Most a Hundertwasser-házat néztük meg, meg a mellette lévő Hunderwasser Village-ben az üzleteket. Innen visszamentünk villamossal a Julius-Raab-Platzig, hogy a Ring eddig felfedezetlen részén tegyünk egy kis sétát. A belváros felé indulva rögtön feltűnt egy hatalmas, fehér épület, több minisztérium székháza, így a gazdasági minisztériumé is. Előtte Radeczky szobra, vele szemben az osztrák posta-takarékbank. Továbbhaladva a fasorok alatt, a modern művészeti egyetemhez és múzeumhoz ér az ember. Itt felültünk a bimbimbim-villamos(om)ra, és a Burggartenig azzal mentünk tovább - miközben láttam HÉV-et. Itt újabb szobrok vártak: Mozart, I. Ferenc lovasszobra (úgy látszik, Ausztriában az a menő, mert mindenkinek az van), szökőkút, Ferenc József, alias Jóska. A parkból kilépve tovább haladtunk a Ringen, majd a Heldenplatzon át a Volksgartenen vágtunk keresztül, hogy újra a Ringre érjünk ki a Burgteathernél. Itt sikerült egy furcsaságot is észrevennünk - ld. kép. A Votivkirchénél elváltunk, elindultam a schwarzspanienstrasse-i villamosmegállóba. A Rooseveltplatzon áthaladva szúrt szemet kedvenc papírkutyám, csakhogy most alatta egy kutya-illemhely volt... A Votivkirche mögött bukkantam rá egy zenélő szoborcsoportra, és Vivaldira. Valamint rájöttem, miért Schwarzspanienstrasse a Schwarzspanienstrasse: van benne egy kutyakozmetika és állatorvos is. Vagy talán fordítva?

--------------------
Megismert a pizzás török srác a metrómegállóban! :)))
--------------------
Belinkeltem pár képet a régebbi bejegyzésekhez is, tessék megnézni!

Kein Titel.

Hétfő:
Huh, hát már nem is emlékszem, olyan rég volt... :) Szóval Voltam az Erasmus-irodában - nincs diák. Jó. Találkoztunk Katival, átmentünk a számítógépekhez, aztán Petivel a Campusra. Mivel neki órája volt kettőtől, elmentünk sétálni. Voltunk a Schwedenplatzon, a McDonaldsban (mielőtt bárki azt hinné, hogy ennyire imádom a junk food-ot, el kell áruljam, itt lehet a legolcsóbban meleg ételre szert tenni. 1 euró a szendvics, a saláta, a capuccino, az almáspite is). Na, mondanom se kell, voltak ott is magyarok - ugye a Duna-csatorna másik oldalán van a Collegium Hungaricum, meg van itt egy magyar étterem is. Innen vissza az egyetemre, beültünk Peti utolsó órájára: Späte Neuzeit - Fundamentalismus, Terrorismus. Nekem tetszett, szerintem nekik annyira nem. Hát, még ha elmondom Hajnal tanár úrnak, hogy Heinz Halm jön előadni... :D Aztán go home, és itthon rájöttem, hogy ajajj, nekem valami tesztet kéne írnom holnap... Totál kibuktam, de kb. két óra rinyálás után abbahagytam. Minek?! Aztán alvás.
Kedd:
Ma sikerült háromnegyed tizenkettőre beérnem. Tök jó. Lett Ausweis-em!!! Irány a WL-pénztár, Semesterticket. Könnyebb lettem 128,50 euróval. De január 31-ig semmit nem kell vennem. Juppppíííí! Mivel egyig még volt fél órám, beiratkoztam a könyvtárba is. Katival bementünk egy után Edelmayerhez - ő a koordinátorunk, aki jó időtöltést kívánt (tisztára, mint Majoros.) Aztán elmentünk könyvet venni, mert a szobatársam mondta, hogy 10 (!!!) euróért vett egy képes, egynyelvű szótárat. Nosza rajta, mi is vettünk. Aztán kiültünk egy padra a Campuson. Kiderült, hogy B. Lilla Kati szobatársa volt a koliban. Aki egyszer csak feltűnt az egyetemen. Végül nem derült ki, hogy az arab tanszékre ment-e, mert ott nem láttam. Na, de én beültem a Mediensprache 1-re. Tök jó óra, még értettem is, miről van szó. Csak nem ártott volna kinyomtatni a Skriptumot... Szóval arra járni fogok. Aztán elmentem az első hivatalos, itteni, német nyelvű órámra: Attraktivät des Nationalsozialismus. Az óra eleje azzal telt, hogy a tanár elküldte az elsősöket. Aztán a teszt. Mondtam neki, hogy izé, ez így nekem nem fog menni. Erre mondta, hogy írjam meg magyarul, egy kolléganője tud magyarul, majd az elolvassa, csak nyugi. Ja, jó. Na, azóta happiness. :)

Lange Nacht der Museen

Szombaton kilencedik alkalommal rendezték meg Ausztriában a Múzeumok hosszú éjszakáját - így Bécsben is. Ha már eleve itt vagyunk, kötelező program. A délelőtti semmittevés és bevásárlás [Markus beszerzése, ami az ásványvíz :) ] után kettőkor találkoztam Vivivel a metrómegállóban (ígérem, lefényképezem, most már tényleg!), aztán bementünk az egyetemre, beszélgetni, onnan a Heldenplatzra jegyet venni neki estére, majd Westbahnhofon elváltunk, hogy este találkozunk Jenőnél ( Savoyai Jenő lovasszobra a Heldenplazton), majd sétáltam egyet a Mariahilferstrassén, míg a pesti IC meg nem érkezett. Az esővel együtt. Gyurit összeszedve betértünk a 3 McDonalds egyikébe, ahol potom fél óra sorban állás után lett is kajánk. Innen lesétáltunk Jenőhöz, ahol Vivit és Katit is megtaláltuk szerencsésen, és beálltunk a Linie4 megállójába. A busz meg is jött, lett helyünk is, eddig minden pazar. De. A sofőrnek fogalma sem volt az útvonalról. Sem a kísérőnek, így Schönbrunnba kb. fél óra alatt, nem csekély kerülővel jutottunk ki. Ahol már kígyózó sor várt minket. Sebaj, beálltunk, és egy bő óra után be is jutottunk a "Kronprinz Rudolf Lebensspuren" c. kiállításra. Amit igen nagy jóindulattal lehet kiállításnak nevezni. A 7 szobából az első még jó volt (vadászfegyverek, statisztika a 18xx. évben lőtt vadakról), de a többi... fényképek, kitömött állatok, ennyi. Kissé csalódottan távoztunk, és el is váltunk, mert a lányok megnézték meg a kastélyban lévő két másik kiállítást, mi meg elindultunk a kínzómúzeumba. Ahol a sor olyan hosszú volt, hogy nem álltunk be, hanem a következő busszal bementünk a Treffpunkthoz (Heldenplatz), hogy megnézzük a kincstárat, de a sor ott is elrettentően hosszú volt. Akkor keressük meg az Albertinát. Mondanom sem kell, kegyetlenül hosszú volt a sor... hiába, 140 Van Gogh-képért én is sorba állnék. De nem tettük, mert kilencre volt megbeszélve a lányokkal a Jencinél a találkozó. Persze nem sikerült beérniük addigra, így írtunk nekik egy sms-t, hogy akkor mi beállunk a kínzómúzeumnál a sorba. Ami meglepően gyorsan haladt, szerintem 45 perc alatt bent voltunk. A hajdani légvédelmi óvóhelyen gyér világítás és fekete falak fogadtak, egy-egy benyílóban pedig éppen különböző bábuk szenvedtek. Érdekes volt, na nem a legjobb esetben is csak béna bábuk, hanem a kiállított eszközök - láttam vasszűzet! Miután itt végeztünk, az abortuszmúzeum felé vettük utunkat, de a mozdulatlan sort hamar feladtuk, és fél tizenkettőkor betértünk a természettudományi múzeumba, ahol volt magyar nyelvű tájékoztató - igaz, kb. 1 oldal, de hát kérem, ez volt aznap az első. Sok-sok-sok kitömött állat, meg formaldehidben úszó gyík, kígyó van ott. Háromnegyed óra állatnézés után, mivel már úgyis zárás körül járt az idő, betértünk egy újabb McDonaldsba, ami elvileg éjfélkor zárt, de fél egykor még bőven kiszolgáltak mindenkit. De aztán tényleg zárt. Bécsben minden bezár éjjel, legkésőbb kettőkor. Már éppen megterveztük, hogy Gyuri hazakísér, aztán visszasétál a Westbahnhofra, mikor felfedeztem, hogy a szemközti kávézó melletti kebabos nyitva van 4-ig! Elrebegtem néhány hálaimát a törököknek, aztán be is ültünk. Ott töltöttünk 2,5 órát, fél négyig. Aztán felsétáltunk a pályaudvarra, ami négykor nyitott. És csodák csodája, bent állt a pesti IC (név szerint Liszt Ferenc). A pályaudvar tüzetes megvizsgálása után fel is ültünk a vonatra, majd negyed hatkor eljöttem haza. Már járt a metró, így tíz perc alatt itthon voltam. Ágyikóóóó! Ez tényleg lange Nacht volt.
-----------------------
Megjegyzés1: Csak a kebabosra számíthatsz! De tényleg. Más közel-távol az egész városban nem volt nyitva. Az itt töltött idő alatt megfigyelhettük a város éjszakai életét - egy-két kissé már sok sört ivott srácon kívül semmi olyan nem volt, amitől tartani kellett volna, inkább arra sétálgató fázós fiatalok jöttek, meg öltönyös törökök. A pályaudvaron viszont inkább a kínaiak képviseltették magukat, meg a csövesek.
Megjegyzés2: A lányok még jártak a szépművészeti múzeumban, meg a Nationalbibliothekban, ha minden igaz, de majd este megkérdezem a Heuriger-ben.
Megjegyzés3: Peti mondta, hogy ő simán bejutott fél kilenc körül az Albertinába, akkor nem volt sor. :(
Megjegyzés4: Kegyetlenül hideg volt. Komolyan. Éjjeli fél négykor már nem, de addig...