Egyre fáradtabb vagyok. Valószínűleg azért, mert otthon sose mászkálok ennyit.
Reggel felkelés-reggeli után a Westbahnhofon találkoztam Katival, majd ott egy kis nézelődés után a Mariahilferstrassén sétáltunk egy keveset - ahol megint elámultam, hogy ilyen üzletekbe van, aki bemegy. Már a kirakat is olyan eleganciát tükröz, hogy a magam hátizsákos-farmeres módján alig merek megállni előtte. Így is néha zavarban érzem magam a hátizsák miatt... Itt mindenki olyan elegáns, vagy pedig "egyedi".
Innen Volkstheater-Karlsplatz. Megkerestük a Naschmarktot. Azok az illatok, színek! Vissza kell még mennem! Volt ott ezernyi növény -fűszerek, gyümölcsök, zöldségek, aminek a tizedével találkoztam eddig nagyjából, van két echte arab bolt, sok kínai, friss polip, furi tengeri hal, sajtok, aszalt kiwi, szőlőlevélbe töltött sajt, és még megannyi finomság, mi szem-szájnak ingere. Alig tudtunk eljönni, olyan hívogatóak voltak az illatok...
Innen metróval elmentünk az egyetemig, ott felszállva a 43-as villamosra, a 17. kerületbe mentünk, bolhapiacra. Remekül tudunk tájékozódni, elsőre megtaláltuk a helyet - ami a 16. kerületben volt. Vettem egy kistányért, és két könyvet -mindezt 1,5 euróért. Visszafelé még benéztünk egy másik bolhapiacra is, de az drága volt, és semmi olyan nem volt, ami kellett volna (főként edény). Innen vissza az egyetemhez, már kissé átfagyva az eső miatt, kis sajtburger-saláta, de hely híján az egyetem folyosóján. Hirtelen felindulásból elnéztünk a kerületi hivatalba, és láss csodát, van Meldebestätigungom! (Azaz hivatalosan is Bécsben lakom!) Klassz, már csak a pénznek kéne előkerülnie, és akkor lenne bérletem is. A koliban megmelegedve újból nyakunkba vettük a várost, most a belvárosba, a Hofburgba és a Citybe mentünk. Megvettük a jegyet holnapra a Múzeumok hosszú éjszakájára, aztán a Stephansdomnál megkerestük a Deutschordenskirchét, ahol magyar nyelvű istentisztelet van vasárnap délelőtt. Roppant furcsa hely: az utcáról nem látszik, hogy templom, nincs tornya, bent van két dombormű, ami két férfit ábrázol, az egyik mellé valami latinra hasonlító nyelven van szöveg írva, a másikat a sötétben nem láttam. Az oltárképet sem sikerült megfejteni, egy női alak csecsemőt tart az ölében, aki megkoronáz egy előttük térdelő nőt. Az oltárhoz közelebb eső két domborművön pedig héber feliratok vannak. Mindezt tetézi a rengeteg címer, ami a falon sorakozik. Kissé zavarba jöttem a helytől, így egy rövid pihenő után "kimenekültünk". Visszabuszoztunk az egyetemhez (másodszor mertem buszra szállni Bécsben), majd egy aprócska Sparban vettem tortellinit, tejet, felvágottat és mézespuszit. Mivel mindketten fáztunk, úgy döntöttünk, ideje hazamenni, így ki ki ment a maga villamosára. Itthon beszélgettem egy sort Petivel, aki mint kiderült, ma volt otthon, azóta pedig melegszem. És esik.
--------------------------
Korrigálnom kell magam a Deutschordenskirchével kapcsolatban. Ez a Német Lovagrend temploma, ami a Német Lovagrend házával van egybeépülve, és van tornya. Az oltárkép pedig Szűz Mária megkoronázása, Szent Györggyel, Szent Erzsébettel és Szent Helén(á)val. Az ismeretlen lovag Siegfried Grafen Sarau, a másik úr pedig Jobst von Wetzhause. A címerek a Lovagrend tagjaié. Amúgy a mai napig itt székel a Nagymester.Több infó a templomról itt.
Reggel felkelés-reggeli után a Westbahnhofon találkoztam Katival, majd ott egy kis nézelődés után a Mariahilferstrassén sétáltunk egy keveset - ahol megint elámultam, hogy ilyen üzletekbe van, aki bemegy. Már a kirakat is olyan eleganciát tükröz, hogy a magam hátizsákos-farmeres módján alig merek megállni előtte. Így is néha zavarban érzem magam a hátizsák miatt... Itt mindenki olyan elegáns, vagy pedig "egyedi".
Innen Volkstheater-Karlsplatz. Megkerestük a Naschmarktot. Azok az illatok, színek! Vissza kell még mennem! Volt ott ezernyi növény -fűszerek, gyümölcsök, zöldségek, aminek a tizedével találkoztam eddig nagyjából, van két echte arab bolt, sok kínai, friss polip, furi tengeri hal, sajtok, aszalt kiwi, szőlőlevélbe töltött sajt, és még megannyi finomság, mi szem-szájnak ingere. Alig tudtunk eljönni, olyan hívogatóak voltak az illatok...
Innen metróval elmentünk az egyetemig, ott felszállva a 43-as villamosra, a 17. kerületbe mentünk, bolhapiacra. Remekül tudunk tájékozódni, elsőre megtaláltuk a helyet - ami a 16. kerületben volt. Vettem egy kistányért, és két könyvet -mindezt 1,5 euróért. Visszafelé még benéztünk egy másik bolhapiacra is, de az drága volt, és semmi olyan nem volt, ami kellett volna (főként edény). Innen vissza az egyetemhez, már kissé átfagyva az eső miatt, kis sajtburger-saláta, de hely híján az egyetem folyosóján. Hirtelen felindulásból elnéztünk a kerületi hivatalba, és láss csodát, van Meldebestätigungom! (Azaz hivatalosan is Bécsben lakom!) Klassz, már csak a pénznek kéne előkerülnie, és akkor lenne bérletem is. A koliban megmelegedve újból nyakunkba vettük a várost, most a belvárosba, a Hofburgba és a Citybe mentünk. Megvettük a jegyet holnapra a Múzeumok hosszú éjszakájára, aztán a Stephansdomnál megkerestük a Deutschordenskirchét, ahol magyar nyelvű istentisztelet van vasárnap délelőtt. Roppant furcsa hely: az utcáról nem látszik, hogy templom, nincs tornya, bent van két dombormű, ami két férfit ábrázol, az egyik mellé valami latinra hasonlító nyelven van szöveg írva, a másikat a sötétben nem láttam. Az oltárképet sem sikerült megfejteni, egy női alak csecsemőt tart az ölében, aki megkoronáz egy előttük térdelő nőt. Az oltárhoz közelebb eső két domborművön pedig héber feliratok vannak. Mindezt tetézi a rengeteg címer, ami a falon sorakozik. Kissé zavarba jöttem a helytől, így egy rövid pihenő után "kimenekültünk". Visszabuszoztunk az egyetemhez (másodszor mertem buszra szállni Bécsben), majd egy aprócska Sparban vettem tortellinit, tejet, felvágottat és mézespuszit. Mivel mindketten fáztunk, úgy döntöttünk, ideje hazamenni, így ki ki ment a maga villamosára. Itthon beszélgettem egy sort Petivel, aki mint kiderült, ma volt otthon, azóta pedig melegszem. És esik.
--------------------------
Korrigálnom kell magam a Deutschordenskirchével kapcsolatban. Ez a Német Lovagrend temploma, ami a Német Lovagrend házával van egybeépülve, és van tornya. Az oltárkép pedig Szűz Mária megkoronázása, Szent Györggyel, Szent Erzsébettel és Szent Helén(á)val. Az ismeretlen lovag Siegfried Grafen Sarau, a másik úr pedig Jobst von Wetzhause. A címerek a Lovagrend tagjaié. Amúgy a mai napig itt székel a Nagymester.Több infó a templomról itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése