Összegezni kéne a múlt hetet, de sok érdekes nem történt.
Hétfő-kedd szokásos, aztán szerdán hazamentem pár meleg ruháért, mert hóvihart és mínuszokat ígértek a hétvégére, úgy estem vissza csütörtök reggel a kiselőadásomra. Túléltem, volt már jobb is. Pénteken jött Búr. És azt kell mondjam, még ez volt az egyik legjobb előadás. Este elmentünk Ernővel az Esterházy-pincébe - kellemes hely, de a pincér csaj nem volt éppen udvarias. Finom boraik vannak, mi fél liter félédes fehér mellett döntöttünk. Volt élőzene is, meg valakinek szülinapja, így a Happy Birthday-t volt alkalmunk meghallgatni hegedűn. 11 körül jöttünk el, metróval haza, aztán szunya, másnap hosszú lesz a nap.
Szombat reggelre leesett az első hó, és cudar hideg lett. Míg vártunk a buszra a TU előtt, közel jártam a megfagyáshoz, pedig csak akkor kezdett havazni. Egy bácsi megkérdezte, még mikor a találkozóhelyet kerestem, hogy nem tudom-e véletlen, hol van a TU-s könyvesbolt. Úgy nézek én ki, mint aki ide jár?! Aztán jött egy srác, akit vagy elütöttek vagy elesett, de mindenesetre elég szarul nézett ki, a nadrágja több helyen el volt szakadva, és alig húzta a bal lábát, hogy hol van a környéken gyógyszertár. Dunsztom sincs, most járok erre másodszor.
Azt nem írtam, hogy hova mentünk. Mauthausenbe. Sokszor kifejtették már, hogy nem vagyok teljesen normális, de mikor előadtam, hogy szülinapi ajándéknak kaptam ezt a "kirándulást", ráadásul én kértem, sokaknak meggyőződésük is lett beszámíthatatlanságom. :))) És hogy ezt tetézzük, még hóvihar is be volt ígérve szombatra. Kati nem jött végül; mert jött a barátnője látogatóba, így egyedül mentem. Két egyetemről alig bírtak egy busznyi diákot összeszedni.
Az autópályán rendesen fújt a szél, aztán olyan 2 óra utazás után már havazott is. Közben számoltam a magyar kamionokat és autókat. A kamionok fele volt magyar...
FIGYELEM! FOLYTATÁS CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK, SAJÁT FELELŐSSÉGRE!
Olyan két és fél óra utazás után az autópályáról letérve megérkeztünk Mauthausenbe, ami egy helyes kisváros a Duna mellett. Itt átvágva a településen, megmászott a busz egy veszélyesen meredek utat a dombra fel, majd a tetején élénk tárult a tábor. Ez volt az egyetlen pillanat, amikor én is elgondolkodtam azon, hogy minek is jöttem ide. Ráadásul nagyon hideg szél fújt, úgyhogy csipkedtük magunkat befelé. A táborból nem sok maradt, három barakk, a fal egy része, a vezetőség épülete, a mosoda, a konyha, a kórház és a krematórium.
Lehetett választani, hogy angol vagy német nyelvű vezetést kérünk-e, én az angolos csoporttal mentem. De a másikkal jobban jártam volna valószínűleg, mert a srácból szinte semmit se értettem, szegény nem nagyon artikulált. Meg izgult is rendesen, főleg az első fél órában. A tábor működését nem írom le, gondolom mindenki vágja, mit csinál az ember egy koncentrációs táborban. A foglyok közül a mázlisták a konyhában meg a mosodában dolgoztak, a kevésbé mákosak a földeken a tábor körül, de a leggázabb a kőbányában dolgozóknak volt. Meg a krematóriumban dolgozóknak, akiket kb. havonta lecseréltek, nehogy elszólják magukat, mi is folyik ottan - már bocsánat, de ezt szebben nem tudom megfogalmazni. Meg lehet nézni a zuhanyót, a barakkokat, a krematóriumot, és van egy kétszintes kiállítás is a többi táborról. Ide, Mauthausenbe elsősorban politikai foglyokat hoztak, sok szovjetet és lengyelt, meg spanyolokat. Nők csak később kerültek ide, akkor építették hozzá a 2. számú tábort, majd a 3.-t. A befejezés a szokásos, bár itt valahogy a krematórium utolsó dolgozói túlélték a szovjet bevonulást.
Elég nyomasztó hely, sötétedéskor már egy csomóan kint sétáltunk inkább fel-alá az udvaron a hidegben, minthogy visszamenjünk a kiállítóterembe. Ahonnan a krematóriumon át lehet kijönni. És ezek után még vissza a buszhoz a fogadóudvaron át, ahol a "szállítmányok" akár napokig várakozhattak, és aki túl gyenge volt ehhez, azt egyszerűen lepuffantották fentről az őrök.
Visszafelé nagyon csendes volt a busz, és olyan fél órával előbb vissza is értünk, mint terveztük. Vannak képek, ha valakit érdekel, írjon.
Ezekután ma délig aludtam. És nincs kedvem házit írni. Majd holnap, ha a könyvtárból begyűjtöttem a könyveket.
Hétfő-kedd szokásos, aztán szerdán hazamentem pár meleg ruháért, mert hóvihart és mínuszokat ígértek a hétvégére, úgy estem vissza csütörtök reggel a kiselőadásomra. Túléltem, volt már jobb is. Pénteken jött Búr. És azt kell mondjam, még ez volt az egyik legjobb előadás. Este elmentünk Ernővel az Esterházy-pincébe - kellemes hely, de a pincér csaj nem volt éppen udvarias. Finom boraik vannak, mi fél liter félédes fehér mellett döntöttünk. Volt élőzene is, meg valakinek szülinapja, így a Happy Birthday-t volt alkalmunk meghallgatni hegedűn. 11 körül jöttünk el, metróval haza, aztán szunya, másnap hosszú lesz a nap.
Szombat reggelre leesett az első hó, és cudar hideg lett. Míg vártunk a buszra a TU előtt, közel jártam a megfagyáshoz, pedig csak akkor kezdett havazni. Egy bácsi megkérdezte, még mikor a találkozóhelyet kerestem, hogy nem tudom-e véletlen, hol van a TU-s könyvesbolt. Úgy nézek én ki, mint aki ide jár?! Aztán jött egy srác, akit vagy elütöttek vagy elesett, de mindenesetre elég szarul nézett ki, a nadrágja több helyen el volt szakadva, és alig húzta a bal lábát, hogy hol van a környéken gyógyszertár. Dunsztom sincs, most járok erre másodszor.
Azt nem írtam, hogy hova mentünk. Mauthausenbe. Sokszor kifejtették már, hogy nem vagyok teljesen normális, de mikor előadtam, hogy szülinapi ajándéknak kaptam ezt a "kirándulást", ráadásul én kértem, sokaknak meggyőződésük is lett beszámíthatatlanságom. :))) És hogy ezt tetézzük, még hóvihar is be volt ígérve szombatra. Kati nem jött végül; mert jött a barátnője látogatóba, így egyedül mentem. Két egyetemről alig bírtak egy busznyi diákot összeszedni.
Az autópályán rendesen fújt a szél, aztán olyan 2 óra utazás után már havazott is. Közben számoltam a magyar kamionokat és autókat. A kamionok fele volt magyar...
FIGYELEM! FOLYTATÁS CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK, SAJÁT FELELŐSSÉGRE!
Olyan két és fél óra utazás után az autópályáról letérve megérkeztünk Mauthausenbe, ami egy helyes kisváros a Duna mellett. Itt átvágva a településen, megmászott a busz egy veszélyesen meredek utat a dombra fel, majd a tetején élénk tárult a tábor. Ez volt az egyetlen pillanat, amikor én is elgondolkodtam azon, hogy minek is jöttem ide. Ráadásul nagyon hideg szél fújt, úgyhogy csipkedtük magunkat befelé. A táborból nem sok maradt, három barakk, a fal egy része, a vezetőség épülete, a mosoda, a konyha, a kórház és a krematórium.
Lehetett választani, hogy angol vagy német nyelvű vezetést kérünk-e, én az angolos csoporttal mentem. De a másikkal jobban jártam volna valószínűleg, mert a srácból szinte semmit se értettem, szegény nem nagyon artikulált. Meg izgult is rendesen, főleg az első fél órában. A tábor működését nem írom le, gondolom mindenki vágja, mit csinál az ember egy koncentrációs táborban. A foglyok közül a mázlisták a konyhában meg a mosodában dolgoztak, a kevésbé mákosak a földeken a tábor körül, de a leggázabb a kőbányában dolgozóknak volt. Meg a krematóriumban dolgozóknak, akiket kb. havonta lecseréltek, nehogy elszólják magukat, mi is folyik ottan - már bocsánat, de ezt szebben nem tudom megfogalmazni. Meg lehet nézni a zuhanyót, a barakkokat, a krematóriumot, és van egy kétszintes kiállítás is a többi táborról. Ide, Mauthausenbe elsősorban politikai foglyokat hoztak, sok szovjetet és lengyelt, meg spanyolokat. Nők csak később kerültek ide, akkor építették hozzá a 2. számú tábort, majd a 3.-t. A befejezés a szokásos, bár itt valahogy a krematórium utolsó dolgozói túlélték a szovjet bevonulást.
Elég nyomasztó hely, sötétedéskor már egy csomóan kint sétáltunk inkább fel-alá az udvaron a hidegben, minthogy visszamenjünk a kiállítóterembe. Ahonnan a krematóriumon át lehet kijönni. És ezek után még vissza a buszhoz a fogadóudvaron át, ahol a "szállítmányok" akár napokig várakozhattak, és aki túl gyenge volt ehhez, azt egyszerűen lepuffantották fentről az őrök.
Visszafelé nagyon csendes volt a busz, és olyan fél órával előbb vissza is értünk, mint terveztük. Vannak képek, ha valakit érdekel, írjon.
Ezekután ma délig aludtam. És nincs kedvem házit írni. Majd holnap, ha a könyvtárból begyűjtöttem a könyveket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése