Szerdán kicsit sűrű napom volt, reggel Wiwivel előadásra mentünk, onnan könyvtárba, majd kávéztunk egyet. Aztán egykor találkoztam Hannah-val és Alex-szel, akikkel együtt jártam nyári egyetemre tavaly, és elmentünk közösen ebédelni a menzára, ahol kukoricakrémlevest ettem és tonhalas makarónit, salátával. Beszélgettünk egy jót, aztán elköszöntünk, mert a lányoknak dolguk volt. Ezután ötkor Ernővel találkoztam, csak hogy egy magyar se maradjon ki a napból, akivel kimentünk Schönbrunnba megnézni az ottani vásárt, és forralt borozni. Este meg itthon vacogtam, pedig nincs is hideg annyira.
Ma elaludtam, 10-kor ébredtem fel, az órám meg 10:15-kor kezdődött... de 27-re beértem! Sokat nem fogtam fel a történtekből, csak a némafilm (Die Freudlose Gasse) hagyott bennem mélyebb nyomokat. Éppen átmentem a Billába kávét venni, amikor a pénztárnál belefutottam Katiba. Beült velem a könyvtárba, és elhívtam ebédelni, mert Alex-szel megbeszéltük, hogy ma is megyünk. Tehát Kati, Alex és én felkerekedtünk negyed háromkor, és elmentünk egy különleges étterembe a Lichtensteinstrassén, a Wiener Deewan-ba. Bizony, ez egy pakisztáni étterem, indiai és pakisztáni ételekkel. Különlegessége mégsem ez, hanem, hogy csak az italoknak van fix ára, az ételnek nem. Annyit eszel, amennyi tetszik, és a végén annyit fizetsz, amennyit neked megért az étel. Ettem valami csirkét, sütőtököt, krumplit, mindezeket szósszal, köretnek rizzsel, salátával. Édesség gyanánt Sosi Halwát (asszem...), ami leginkább a tejbegrízre hasonlít, de elég édes, barnás és volt benne pl. mandula. Úgy jóllaktunk, hogy jujj. Utána Alex tartott városvezetést, a Schottentor-Börse - Graben - Schwedenplatz - Taborstrasse útvonalon. Leopoldstadt volt a legérdekeseb, mert ott még nem nagyon jártam. Láttam a volt mezőgazdasági tőzsdét (most modern alkotásokat bemutató táncszínház), bordélyházból lett kerületi gimnáziumot, a kollégiumot, amelyben Hitler lakott, mikor Bécsben tanult, "barokk" piacot, krimimúzeumot, édes kis olasz éttermet, Moszkva tér-szerű metrómegállót. Alextől a Taborstrassén köszöntünk el, hogy legközelebb is Deewan, esetleg korizás.
Ma elaludtam, 10-kor ébredtem fel, az órám meg 10:15-kor kezdődött... de 27-re beértem! Sokat nem fogtam fel a történtekből, csak a némafilm (Die Freudlose Gasse) hagyott bennem mélyebb nyomokat. Éppen átmentem a Billába kávét venni, amikor a pénztárnál belefutottam Katiba. Beült velem a könyvtárba, és elhívtam ebédelni, mert Alex-szel megbeszéltük, hogy ma is megyünk. Tehát Kati, Alex és én felkerekedtünk negyed háromkor, és elmentünk egy különleges étterembe a Lichtensteinstrassén, a Wiener Deewan-ba. Bizony, ez egy pakisztáni étterem, indiai és pakisztáni ételekkel. Különlegessége mégsem ez, hanem, hogy csak az italoknak van fix ára, az ételnek nem. Annyit eszel, amennyi tetszik, és a végén annyit fizetsz, amennyit neked megért az étel. Ettem valami csirkét, sütőtököt, krumplit, mindezeket szósszal, köretnek rizzsel, salátával. Édesség gyanánt Sosi Halwát (asszem...), ami leginkább a tejbegrízre hasonlít, de elég édes, barnás és volt benne pl. mandula. Úgy jóllaktunk, hogy jujj. Utána Alex tartott városvezetést, a Schottentor-Börse - Graben - Schwedenplatz - Taborstrasse útvonalon. Leopoldstadt volt a legérdekeseb, mert ott még nem nagyon jártam. Láttam a volt mezőgazdasági tőzsdét (most modern alkotásokat bemutató táncszínház), bordélyházból lett kerületi gimnáziumot, a kollégiumot, amelyben Hitler lakott, mikor Bécsben tanult, "barokk" piacot, krimimúzeumot, édes kis olasz éttermet, Moszkva tér-szerű metrómegállót. Alextől a Taborstrassén köszöntünk el, hogy legközelebb is Deewan, esetleg korizás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése