Csütörtök: Voltam a Parlamentben a Republikausstellung-on, ami érdekes volt, de nem túl nagy, egy kis bevezető, és egy nagy terem. Viszont vezetéssel érthető, követhető, sok interaktív dologgal, mint videók, játékok, mozgatható táblák. Szóval jó volt, 2 euróért meg főleg.
Aztán pénteken semmi különös, megint elég béna volt az előadás, de ez szerintem azért tűnt annak, mert a régi módszer alapján, felolvasta az egészet, ami manapság, főleg nyugaton, már nem éppen szalonképes megoldás. Óra után vettünk jegyet a Varázsfuvolára, este meg találkoztam Wiwivel, aki hazavitte a könyvtári könyvemet, meg dumáltunk egy jót az egyik kávézóban a Südbahnhof-on, ahol - minő meglepő - magyar volt a pincér. Ettünk Sacher-tortát. Ami, sajnos, tényleg nagyon finom. A fene se gondolta, hogy egy kis lekvár, kakaós tészta meg csokimáz együtt ilyen finom...
Szombaton nem sok mindent kezdtem magammal, de végül hirtelen felindulásból olyan fél négy körül elmentem sétálni. Elmentem a Mexikoplatzra, ahol az Assissi Szent Ferencnek szentelt, viszonylag modern templom áll. A templom maga egyszerű, nem túl csicsás, ettől nagyon szimpatikus. A belső tere nagy, de a tagolás miatt nem tűnik annak. Találtam egy nagyon tüchtig lépcsőt is. Amúgy azt hiszem, ebben a negyedben lakik a török bevándorlók zöme, legalábbis kevés más nemzetiségű embert láttam. A templomot megkerülve, a Reichsbrücké-n sétáltam egy keveset, megcsodálva az Alte Donau-t, meg a távolabbi másik hidat, a Donauinsel déli oldalát és a Neue Donau-t, mely tényleg kék. Aztán visszametróztam a Donauinselről a Vorgartenstrassé-ig, ahol buszra szálltam, és a Handelskai nevű megállóig mentem, ahol egy helyes kis piac volt, és káromkodtam egy cifrát, mikor megláttam, hogy ott a paradicsom kilója csak egy euró, és szebb is, mint amit a Hoferben vettem... Itt még kószáltam egy sort a Dunaparton, majd hazamentem.
Vasárnap kirándultunk egyet négyesben (Kati, Luana, Peti meg én): a lainzi vadasparkba mentünk el, és megnéztük a Hermesvillát is. A villa szép volt, a kiállítás ingyenes, és meleg is volt bent, szóval idilli. Bár a tetőtérben a huszadik századi divat kiállítás... az gáz volt. Képek ITT. Viszont nagyon hűvös szél fújt, szóval mire Katitól hazaértem, beiktatva Wiwit Meidlingben, alaposan tüszögtem. Remélem nem fáztam meg.
Aztán pénteken semmi különös, megint elég béna volt az előadás, de ez szerintem azért tűnt annak, mert a régi módszer alapján, felolvasta az egészet, ami manapság, főleg nyugaton, már nem éppen szalonképes megoldás. Óra után vettünk jegyet a Varázsfuvolára, este meg találkoztam Wiwivel, aki hazavitte a könyvtári könyvemet, meg dumáltunk egy jót az egyik kávézóban a Südbahnhof-on, ahol - minő meglepő - magyar volt a pincér. Ettünk Sacher-tortát. Ami, sajnos, tényleg nagyon finom. A fene se gondolta, hogy egy kis lekvár, kakaós tészta meg csokimáz együtt ilyen finom...
Szombaton nem sok mindent kezdtem magammal, de végül hirtelen felindulásból olyan fél négy körül elmentem sétálni. Elmentem a Mexikoplatzra, ahol az Assissi Szent Ferencnek szentelt, viszonylag modern templom áll. A templom maga egyszerű, nem túl csicsás, ettől nagyon szimpatikus. A belső tere nagy, de a tagolás miatt nem tűnik annak. Találtam egy nagyon tüchtig lépcsőt is. Amúgy azt hiszem, ebben a negyedben lakik a török bevándorlók zöme, legalábbis kevés más nemzetiségű embert láttam. A templomot megkerülve, a Reichsbrücké-n sétáltam egy keveset, megcsodálva az Alte Donau-t, meg a távolabbi másik hidat, a Donauinsel déli oldalát és a Neue Donau-t, mely tényleg kék. Aztán visszametróztam a Donauinselről a Vorgartenstrassé-ig, ahol buszra szálltam, és a Handelskai nevű megállóig mentem, ahol egy helyes kis piac volt, és káromkodtam egy cifrát, mikor megláttam, hogy ott a paradicsom kilója csak egy euró, és szebb is, mint amit a Hoferben vettem... Itt még kószáltam egy sort a Dunaparton, majd hazamentem.
Vasárnap kirándultunk egyet négyesben (Kati, Luana, Peti meg én): a lainzi vadasparkba mentünk el, és megnéztük a Hermesvillát is. A villa szép volt, a kiállítás ingyenes, és meleg is volt bent, szóval idilli. Bár a tetőtérben a huszadik századi divat kiállítás... az gáz volt. Képek ITT. Viszont nagyon hűvös szél fújt, szóval mire Katitól hazaértem, beiktatva Wiwit Meidlingben, alaposan tüszögtem. Remélem nem fáztam meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése