Zentralfriedhof

Az úgy volt, kéremszépen, hogy ma egész nap esett az eső. Reggel (ha a 10:15 annak számít) bementem órára, beszélgettek egy sort Dollfussról (elég kényes téma, mindenkinek van róla véleménye), aztán kiosztottuk a témákat, nekem először a politikai pártok jutottak, de megsajnáltam egy csajt, aki egyedül volt a határokkal, és átpártoltam hozzá. Ő ennek nagyon örült, főleg, hogy magyar vagyok, uhh, de jó, Burgenland, Sopron meg minden. Így el is késtem a Katival megbeszélt találkozóról, de megvárt. A harmadik gyorsétterembe fértünk csak be, két csirkeszendvics és shake között kitaláltuk, hogy mi ilyen esőben aztán nem nagyon akarunk mászkálni. Jó, akkor nézzünk olyat, ami messze van, hátha addigra eláll az eső. Nocsak, ez a 71-es villamos milyen jó, innen indul a Schwarzenbergplatz-ról, és jó messze megy. Ez az, menjünk. Az út volt vagy fél óra legalább, ha nem több. De sikeresen megérkeztünk a központi temetőbe, ahol rengeteg híres ember nyugszik. (Mint a Kerepesi úti temető Pesten. Ja, és itt is pályaudvar mellett van...) A belépőket két félköríves átrium, és egy monumentális templom fogadja (ez utóbbi a Dr. Karl-Lueger Gedächtniskirche), innen ágaznak el a főbb utak, illetve innen indul a busz. Bizony, van temetői busz. Mi a jobb oldalon nyíló út felé indultunk, ahol hamarosan megtaláltuk báró Fejérváry Géza síremlékét. Rengeteg magyar és lengyel nevű család van itt eltemetve, de láttunk örményt,görögöt, oroszt, kínait, japánt, szóval van itt kérem minden. Kedvenc a buddhista temető. No comment. Innen vagy egy órás sorok közti bolyongás, nézelődés (Roppant kreatív síremlékeket láttunk, bár volt egy-két elég furcsa is, meg hát a betonlapra írt név és dátum egy ilyen temetőben eléggé kirí a többi közül.) után kilyukadtunk vissza a főútra, és megtaláltuk, akiket kerestünk: Mozart, Beethoven, Schubert, Strauss, Brahms, Nestroy, Julius Raab mind-mind itt vannak eltemetve. Meg még nagyon sokan mások, akit érdekel a teljes lista, katt ide. Viszont nagy bánatomra Falco sírját nem találtuk meg... Bár ebben az újra és újra nekilendülő eső is közrejátszott. Végül feladva a próbálkozást, az átriumnál balra fordulva cirka negyed óra séta után érkeztünk meg a kopt, szír keresztény és muszlim temetőhöz. Csalódtam az infrastruktúrában, ugyanis a parcellába vezető út nem volt lebetonozva, a sírok közti közlekedést nem is említve. Itt is készült pár kép, aztán a harmadik kapun kimenve villamosra szálltunk, majd Simmeringnél metróra, és hazajöttünk - száradni.