2008. október 15., szerda

Dolgos hétköznapok

Eddigi szorgalmas írogatásom megfenekleni látszik, mivel nem nagyon van beszámolni valóm. Hétfőn olvastam, voltam Späte Neuzeit-en Katival, ami jó is lett volna, ha a tanár vesz néhány szép kiejtés leckét, mert valahogy az s, sz hangok nem jöttek neki össze, az angol szavakat meg hagyjuk. Utána átmentünk Fundamentalismus-ra, ami elmaradt - mondjuk mondták múlt héten, hogy most nem lesz, de hát az már elég rég volt... Aztán Schwedenplatz, dumcsi.
Kedden sem csináltam semmi értelmeset, olvastam ugyanazt a 16 oldalas förmedvényt Dollfussról meg a februári felkelésről. Aztán bementem a Nationalsozialismus-ra, ahol Botz elmondta, hogy igen elégedett a válaszokkal, érdekesek, az enyémmel is, sőt, tetszettek neki a sebtében felrajzolt diagrammok is. Aztán kiderült, mi is az a Kreuztabelle, számolgattunk egy sort, aztán házi, és ágyő! A végén ez lesz a kedvenc órám.
Szerda: reggel iszonyú bűz a folyosón, de hősiesen kimentem kávét csinálni a konyhába. Majd írtam fél oldalt kedvenc borzalmamról, elküldtem. Aztán paprikáskrumplit főztem, csak talán nem saláta-krumpliból kellett volna, mert így nem lett olyan jó. Végül fél négyre rászedtem magam, hogy kimenjek, mivel az eső már rég elállt, és egész barátságos volt kint az idő. Gondoltam megnézem, hány perc a koli-Südbahnhof táv, ha már egyszer pénteken hazamegyek. Kicsit kiakadtam... háromnegyed óra!!! Ha jön mindenhol tíz percen belül villamos. Vettem jegyet, kicsit megint bénáztam az automatánál, mert bloggerünk és a bankkártyás vásárlás az automatában, hogy is mondjam, nem zökkenőmentes művelet. De lett jegyem, péntekre, oda-vissza. Szuper. Akkor most merre? Tkp. mindegy, csak adjanak KÁVÉÉÉT, mert elalszom. Intravénás kávébeöntés után Stadtspark, mert ha már kitettük a lábunkat, nézni is kéne valamit. Ez is, mint minden bécsi park, egyedi, jellegzetes. Itt is van fa, pad, , kacsa, de mindig másképp. Ja, meg egy rakás szobor, kivételesen lótalan (vagy csak én nem találtam?), általában volt bécsi polgármesterek, de összefutottam Strauss-szal is. Találtam kis csatornát, ami a Dunából ágazik le, csak víz nem nagyon volt benne. A hídon át lesétáltam a sétányra, Heute-t olvastam egy padon, visszasétáltam a Ringre, aztán mivel bloggerünk vonatmániáját mostanság nincs min kiélnie, hát metróval jött haza...
---------------
Kéretik megjegyzést írni, kedves olvasók, mert a végén még tényleg kiderül, hogy magamnak írom... Arra a helyes kis 0 MEGJEGYZÉS-re kell kattintani. Thx.

Nincsenek megjegyzések: