2009. február 5., csütörtök

Letzter Tag in Wien

Elérkezett hát ez a nap is. Az utolsó itt töltött napom. Ilyenkor számadást kellene készíteni, meg hasonlók, de nincs kedvem. Inkább elmesélem, merre jártam ma.
Szobatársammal megbeszéltük, hogy kettőkor találkozunk az Erasmus-iroda előtt, aztán elmegyünk ebédelni, meg sétálni. Addig fénymásolás és könyvtár. Az irodában legnagyobb meglepetésemre az egyik nő magyar volt ( vagy legalábbis tudott magyarul), így egész simán el tudtam intézni az ügyeimet. Kaptam egy igazolást, hogy itt jártam, és megtudtam, hogy jegyeket nem mostanában várhatok, mert a február, az kérem szépen, itten Ferien. Innen elmentünk a Deewan-ba, szobatársamnak nagyon tetszett a hely, jó volt a kaja, meg a halwa is. Miután jó alaposan belaktunk, gyalog elmentünk a Schwedenplatzra, megnéztük a Donaukanalt, és sétáltunk egyet a belvárosban. Még mindig találtunk olyan helyeket, ahol nem jártunk, így a görögkeleti templomot a Fleischmarkt-on, vagy az átjárót a Stephansdom-hoz. Voltunk még a Freyung-on, de ekkor már öt óra volt, úgyhogy hazajöttünk. És megettünk minden maradék kaját. Én összepakoltam, csak egy fél táskával van több cuccom, mint mikor kijöttem - ééés most benne vannak az edények is, amit múltkor úgy küldtek utánam. Azt hiszem, megdícsérhetem magam, hogy mindent elpakoltam. De hogy fogom én ezt kivinni a vonatra?!
-----------------------
Ha valaki a képeket szeretné megnézni, be kell jelentkeznie a gmail-fiókjába. a képek ITT vannak.
-----------------------------
Nos, mint a koripályán, itt is ideje, hogy:


----------------------------
És így négy hónap után rájöttem, hogy kell videót beilleszteni. Már ezért megérte idejönni.

2009. január 31., szombat

Wiener Eistraum

Voltunk korizni. El tudjátok képzelni? Összesített statisztikánk szerint mindenki egyszer volt eddig életében. De ez sem rettenthet el két bátor román és két bátor magyar Erasmus-diákot attól, hogy a Rathausplatz-on nyilvánosan kitörje a nyakát. Merthogy a bécsiek szeretik a városukat, és kihasználják a tereket, így a Rathaus előttit is, elég gyakran. Most például márciusig fel van öntve, és lehet korizni. Nemcsak a téren, a parkban is. Éjjel különösen csodaszép! Íme egy újabb ok, hogy miért imádjuk oly' nagyon Bécset. Korizásra visszatérve: hatalmas nevetések és csetlés-botlások közepette egész jól belejöttünk, és szintén összesített statisztikánk szerint csak félszer estünk (Nora meg én), ami szerintem remek arány :) Képek ITT. Volt zene, reklám nélkül, nem túl hangosan, van elsősegély-nyújtó állomás, Glühwein meg minden egyéb. Summa summarum: szervezett és nagyon kellemes. Ajánlom minden erre járónak!

2009. január 26., hétfő

Nach der Prüfung

Hurrá, ez is megvolt.
Höbelt: 1. elfelejtette, hogy mi ma vizsgázunk. 2. Ezért beterelt minket a tanári teakonyhába 3. kedélyesen elcsevegett velünk:
- Mit olvastak?
- Hát, a Vadász-könyvet (aha, perszeee, inkább a gimis törikönyvet, de ez titok!) meg az otthoni jegyzetünket.
- Ki írta? Mi a fő gondolata?
- Izé, ez egy többszerzős TANKÖNYV, adatokkal.
- Ja, vagy úgy. Melyik angol gyarmatról akar beszélni?
- (Amerikáról nem, mert az sok, India meg zavaros. Akkor:) Ausztrália, Új-Zéland. Kb. 5 mondat.
- Jó. És Ön?
-Kanada? Kb. 3 mondat.
- Köszönöm. Akkor majd beírom a jegyüket, ha kell igazolás, írjanak e-mailt, írok, itt hagyom a titkárnőnél. Wiedersehen!
- Wiedersehen!

Szóval ettől voltunk berezelve.
Ennek örömére nagy vihogások közepette bementünk a Kuppitsch-ba, már megint, és sikerült összehoznunk egy 70,90-es végösszeget. Majd belváros, Grabenen (!) beültünk a Julius Meinl (bizony, itt még van) kávézójába egy Velängert+Kaffeetorte-ra és egy Entspännern+Milleniumtorte-ra. Ez is volt vagy 15 euró. Aztán kis Graben, majd hozzánk. Tea a konyhában, ahonnan kiüldöztük a többieket, hiába, ha három magyar összeül...

2009. január 24., szombat

Zwischen Prüfungen

Vizsgák itt, vizsgák otthon. Közte találtam ezt:


Rudolf Sieczynski: Wien, Wien, nur du allein

1. Mein Herz und mein Sinn
Schwärmt stets nur für Wien,
Für Wien, wie es weint, wie es lacht !
Da kenn ich mich aus,
Da bin i halt z'Haus,
Bei Tag und noch mehr bei der Nacht.
Und keiner bleibt kalt
Ob jung oder alt,
Der Wien, wie es wirklich ist, kennt
Müßt' ich einmal fort
Von dem schönen Ort,
Da nähm' meine Sehnsucht kein End.
Dann hört' ich aus weiter Ferne ein Lied,
Das klingt und singt, das lockt und zieht:

Refrain:
Wien, Wien, nur du allein
Sollst stets die Stadt meiner Träume sein !
Dort, wo die alten Häuser stehn,
Dort, wo die lieblichen Mädchen gehn !
Wien, Wien, nur du allein
Sollst stets die Stadt meiner Träume sein!
Dort, wo ich glücklich und selig bin,
Ist Wien, ist Wien, mein Wien!

2. Bei jeder Gaudé
Na, Sie wissen's eh
Bin ich allemal gleich dabei.
Ich b'halt mein Hamur
Bis spät in der Fruah
Mir ist alles dann allerlei.
Und wenn ich beim Wein
Dann sitze zu zwein
Und sehnend ein Arm mich umschlingt,
Wenn heimlich und leis'
Der Heimat zum Preis
Ein Straußischer Walzer erklingt:
Dann hört' ich aus weiter Ferne ein Lied,
Das klingt und singt, das lockt und zieht:
Refrain:

3. Ob ich will oder net
Nur hoff' ich recht spät
Muß ich einmal fort von der Welt.
Geschieden muß sein
Von Liebe und Wein,
Weil alles, wie's kommt auch vergeht.
Ah, das wird ganz schön
Ich brauch' ja nicht z'gehn,
Ich flieg' doch in' Himmel hinauf,
Dort setz' ich mich hin
Schau runter auf Wien,
Der Steffel*, der grüßt ja herauf.
Dann hört' ich aus weiter Ferne ein Lied,
Das klingt und singt, das lockt und zieht:
Refrain:

4. In Sturm und in Not
Von Feinden umdroht,
Steht Österreich aufrecht und hehr.
Von Helden umweht
Mit funkelndem Schwert
In eiserner, schirmender Wehr!
Wo Lied und Gesang
Im Frieden erklang
Ertönt jetzt Trompetensignal!
Aus sanftem Gemüt
Erstarkt und erblüht
Ein Heldengeschlecht ohne Zahl!
Und wenn dann im Feld der Schlummer euch flieht,
Ertöne leis von ferne das Lied:
Refrain

*Steffel: der Stephansdom, das Wahrzeichen Wiens

Hát igen...



2009. január 13., kedd

Railjet, avagy mivel utazik a diák, ha magyar

Mint már írtam korábban, 12.-re volt jegyem az egyik Railjet-re. Otthon vettem, 13 eurót kóstált a dolog. Míg Ausztriában ugyanez 21,90. Logikus, nem?
Tehát tegnap kimentem Westbahnhofra fél kettőre, merthogy 2011-ig átépítés alatt áll, így másképp kell megközelíteni. Nézem a táblát (digitális, ugyebár), hogy Abfahrt. Keresem a 14:05-öt. Hát olyan nincs. 13:50. Na, itt egy kicsit megrémültem, és gyors pillantást vetettem a tábla jobb felső sarkába: 13:37. Jó. Ja, hogy Meidlingből megy 14:05-kor! Westbahnhofon pedig 7-es vágány. Kimegyek, kis hó, és vörös szőnyeg. Nem vicc, a railjet-es vágányok előtt vörös szőnyeg van. Vonat sehol. Kiderült, hogy a szentem Münchenből jön, és dupla szerelvény. Ja, és késik. Jó, semmi gáz, séta. Egyszer csak a hangosbemondóban mondanak valamit (hogy késik, talán) németül, meg angolul, és... magyarul! Na, ez volt az a pont, ahol garantáltan kiszúrtad, ki magyar, ugyanis minimum mosolygott, ha nem kendőzetlenül röhögött. Mivel a bemondónagyjából igenevekben mondta el a szöveget, valami rémes magyarsággal. Kb. mintha odatolták volna a német szöveget egy magyarul már évtizedek óta nem beszélt néninek, hogy olvassa ezt be magyarul. Na, ennek örömére a vonat be is futott 13:50-re, de csak az eleje ment tovább Bp-re. Ne akarjátok tudni, milyen hosszú egy dupla szerelvény belőle (185,5 m). Na, miután már megismerkedtünk a peron végével, meg is lett a kocsim. Nagyon digitális a vonat, van külső képernyője, amire ki van írva, hogy melyik kocsi, meg honnan hova megy. A padlószint se magas, két fok, de jóval kisebbek, mint a magyar vonatokon - meg a régi osztrákokon. A kocsik nincsenek egymástól ajtókkal elválasztva, egybe van nyitva az egész szerelvény. Belül a zöld dominál, no meg az üveg. Vannak itt is fedélzeti monitorok, ahol kiírják a járatot, az időt, az állomásokat, meg van beépített GPS is a vonatban, így azt is mutatják, hol járunk éppen a négy ország közül (Németország, Svájc, Ausztria, Magyarország), valamint az utazási sebességet. Utóbbi a Győrig 160 km/h volt, bár állítólag Bécsig időnként 200-zal is jöttek. Győrtől meg... hát, sejtitek. A legkomolyabb a 15km/h volt Tatabánya után.
Szolgáltatások: ülőhely (tök kényelmes), fűtés, villany (ezt esetleg a MÁV-nak is megemlíthetné valaki), udvarias személyzet (nem csak kalauz, meg büfés, hanem van a vonatnak saját személyzete, akik mindenre válaszolnak), a kijelzőt már írtam, valamint gyors, és csendes. A kuka pl. cselesen az ülések alatt, vagy az asztalokba építve van. Van külön polc(!) a nagy csomagoknak, meg a kézipoggyásznak is a megszokott polc a fejed felett. Nagy hely van az ülések között, de nincs lábtartó. Három kocsiosztály van: Premium, First, Economy. Meg büfékocsi. Kb. ennyi. Akit érdekel esetleg, van saját honlapja: http://www.railjet.at/. Magyarul is. Wikipédia-szócikke is. (Hogy én kihagytam az infopontot, a konyhát meg a gyerekmozit?! Mennem kell még egy kört!)
Az viszont nagyon vicces volt, hogy már Bécsben ott sopánkodtak, hogy "Te, nézd már, fényképezik a vonatunkat!" Na, erre nekiálltam én is, csak balga módon nem vittem fényképezőgépet. Meg, hogy ahol csak jártunk, tátott szájjal lesték, hogy ez meg mi a manó. (A vasutassztrájk miatt csak karácsony óta jár.) És külön kategória, azaz nem IC, nem EC, hanem Railjet. Győrben ezért újra kellett kalibrálni a táblát. A Keletiben pont valamelyik román vonat mellé hozták be - hát, elég nagy volt a kontraszt.
Sajnos tanulnom kellett, így nem tudtam felfedezni a vonatot. De ez új, hogy megáll Meidlingben. Városnéző vonat, mert kb. fél órát keringünk Bécsben, mire kiérünk a városból. Még Erdbergen is jártunk. Aztán már olyan gyorsan suhantunk, hogy nem tudtam elolvasni a táblákat, csak Hegyeshalomban.
Amúgy voltam vizsgázni is ma, szakmódszertanból, meg maqámákból. Kijavíttattam az iszlámot meg a varázslást, és! beszélgettem a "csúnya bácsival". Szerintem az elmúlt négy évben először - mármint nem a tananyagról. MCC-ben meg minden a régi. Hm, was noch? Á, megvan. Mossák az egyetem épületét. A főépületet. Képzeljétek, nem fekete, hanem... sárga-piros. Gondoltátok volna? Vajon az oszlopok fehérek?... Visszafele hagyományos magyar IC-kocsival (ami felénk is jár) jöttem, értsd: nem volt jó az ajtó, a wc-t nem lehetett becsukni, Hegyeshalomig hűtöttek és időnként elment a villany.

2009. január 10., szombat

Wieder in Wien

Kicsit furcsa megszokni itt újra. Süt a Nap, amit otthon alig láttam, biztos, mert itt már kifáradt teljesen. A szobánkban nincs túl meleg, még a konyhában is jobb idő van. Látszik, hogy közelednek a vizsgák, mert a könyvtárban fél órát álltam sorba a könyvemért, és annyi könyv volt, hogy nem csodálom, hogy nem találnak időnként egyet-egyet.
Szobatársamat kirabolták, mikor jött vissza. Laptop, telefon, kulcs, meg ilyenek. Hol? Naná, hogy Pesten. Égett a képem rendesen, mikor mondta. Enyveskezű honfitársaink (?) miatt szégyenkezhetünk megint - és még csodálkozunk, miért van viszonylag kevés turista. Ráadásul kocsit feltörni... ehh.
Na jó, mentem tanulni -azaz maqámát olvasni, most éppen a المقامة الحلوانية van soron.

2009. január 7., szerda

Endlich. Österreich.

Visszaértem egy darabban. Persze Sopronban a nemzetközi pénztár bezárt 17:15-kor, a szhelyi vonat meg beért 17:36-kor. Vettem jegyet a kalauznál. Helyes srác, már párszor találkoztam vele. A Blaufränkischland-ra meg már lassan bérletem lesz, ha így folytatom, mert folyton azzal jövök-megyek.
Van jegyem Bp-re. Kíváncsi leszek rá, mert 13 euró volt, oszt a zug meg Railjett. Amire 22 eurót kóstál a jegy.
---------------------------------
Kaptam ma egy köre-mailt, horoszkóposat. Eszerint a következők jellemeznek:
SKORPIÓ - A komoly
Nagyon energikus. Intelligens. Féltékeny és/vagy birtokolni vágyó.
Dolgos. Nagyszerűen csókol. Rögeszméssé vagy titokzatossá válhat.
Sokáig neheztel. Vonzó. Határozott. Tartós partnerkapcsolatot szereti.
Beszédes. Romantikus. Időnként énközpontú. Szenvedélyes és
lobbanékony.

Szerintetek?