Csütörtök

Ma volt a második szemináriumom. Ez nem tetszett annyira - csoportmunka, beadandó, házi. Mindegy, majd lesz valami. A tanárnőnek szóltam, hogy mi van; írhatok házit angolul. Visszajöttem főzni ebédet, aztán Katival találkoztam a lépcsőn, benéztem a könyvtárba egy könyvért, majd jól megszokott gyorséttermünkben egy fagyi, ücsörgés egy padon. Kati éppen emlegette, hogy barátnője szerint szoktak mindenféle kaját osztogatni az egyetemen, és megállapítottuk, hogy eddig nem volt szerencsénk. Ki se mondtuk, mit látnak szemeink az átriumban?! Ki nem találjátok. Igen, azt. Knorr-tésztákat főztek, és ha kitöltötted a lapot, forgathattál a szerencsekerékkel - nyertünk is fejenként egy zacskó tésztát. (Amúgy éppen az újakat mutatták be, kóstolóval egybekötve: Bami Goreng sült tészta, Panna e Prosciutto (ezt nyertünk) és spiráltészta tejfölös-paradicsomos szósszal. Utóbbit meg is kóstoltuk.) Katinak kettőre át kellett érnie az Unicampusra, úgyhogy magamra maradva felültem a 2-es villamosra, hogy kiderítsem, mit láttunk a távolban múltkor. Az Operaház felé indultam, majd a Schwarzenberg-platzon leszállva, szembetaláltam magam egy... igen, lovasszoborral. Ezúttal Schwarzenbergével. Majd átkelve vagy' hat zebrán, nagy nézegetések közepette (jobbra Karlskirche, balra Konzerthaus) elértem a teret, ahova igyekeztem. A Margitszigeten is elég magasra lövell a szökőkút, de ez... Inkább nézzétek meg. Mögötte, akár a Hősök terén otthon, egy félköríves emlékmű áll a szovjet hősöknek -többet nem tudtam meg róla, mert cirill betűsek a feliratok. (Na jó, nem mind...). Emögött rejtőzik, parkolónak álcázva, a hajdani Schwarzenberg-kastély, ami egykoron hotelként üzemelhetett, de most nem igazán hívogató. Ebben csalódva visszaszálltam a D-villamosra (Bécsben nem csak száma lehet a villamosnak, hanem betűje is, ez éppen Südbahnhof-Nußdorf között közlekedik), és visszamentem vele az egyetemig. Ott felszálltam a hazafelé tartó villamosra, majd, mivel útközben kisütött a Nap, leszálltam a metrónál, és megörökítettem a megállót. Aztán, ha már a metrómegállónál vagyok, uccu neki, metrózzunk egy kicsit. Előtte még egy-két kép fentről, majd két megállónyit mentem az éppen befutó szerelvénnyel. (Ez is érne egy fotót: két régi villamoskocsi, egy alacsonypadlós villamoskocsi, két régi villamoskocsi az összeállítás. Hangsúlyoznám, ez a metró. De ilyet csak ezen a vonalon látni.) Megérkezve a spittelau-i megállóba, megörökítettem egy újabb Hundertwasser-remekművet, és hazametróztam.

-----------------------
Veszélyes hely a konyha. Kimentem megmelegíteni az ebédem maradékát - mikró híján edénybe átöntve a tűzhelyen. Kint volt Peti, és egyszerre csak azon veszem észre magam, hogy még öten lettünk. Két távol-keleti, valami furi kaját csinált (mindenféle, általunk beazonosíthatatlan növényekből), jött egy festettszőke lány, aki mondta, de nem emlékszem, honnan jött, aztán még két török, Juszuf és egy lány, aki a szőkével nekiállt főzöcskézni. Juszuf meg próbált tésztát főzni, több-kevesebb sikerrel. Olyan vicces volt hallgatni a kínai-török-magyar csacsogást. Ilyenkor csak a szőkeséget és Andrejt (azt hiszem így írja, cseh) sajnáltam, akik ebből kimaradtak. De Andrej magyar nyelvtudása szépen fejlődik! :)