Vasárnap reggel hajnali fél kilenckor tehát Baden. Az Operaháztól indul a vonat, vagyis inkább HÉV-szerű valami, ami jó néhány hurkot téve a városban végül dél felé veszi az irányt. A végállomástól végállomásig út 62 perc.
Megérkezve Badenbe elindultunk felfelé egy szimpatikusnak tűnő utcán, hogy egy még szimpatikusabb miatt aztán letérjünk róla. Innen már a Kurparkba gond nélkül eljutottunk, és megkezdődött erdei felfedező kalandunk. Az egy dolog, hogy mindenütt Mozart-valami, meg Beethoven-valami van, de a Béla Padényi-Sitz az erdő közepén egy fa alatt kicsit fanatikus erdőjárásra vall. Na meg az "állatkert", ahol nagy vígan rohangáltak a: kecskék. Bent a fák között kellemes idő volt, persze az évszakhoz képest, azaz nem esett és nem vált belőlünk hóember sem. Kellő magasan jártunk már, mire észbe kaptunk, gondoltuk, ha már így esett, megkeressük a Rudolfhof-ot, ami az erdő egyik felső fertályában áll. Meg is lett, a fák takarásából előbukkanó tisztás végén, a tisztáson meg egy rakás nyugágy. Természetesen kipróbáltuk őket. Innen továbbindultunk egy ösvényen, majd a kereszteződésnél a középső úton mentünk tovább. Na ez volt az, amit nem kellett volna. Párszáz méter után ugyanis kiértünk az erdőből és egy hatalmas szőlőültetvény közepén találtuk magunkat. A város pedig ettől jobbra és sok méterrel lejjebb terült el... De hát nem is mi lennénk, ha nem mentünk volna tovább, elvégre a Beethoven-Weg tábla feltűnt néha. Az út végül egy éles kanyarral újra lakott területre ért, bár sokra nem mentünk vele, mivel nem tudtuk, hol vagyunk. Azt sejtettem, hogy mindig jobbra és lefelé van valahol a megálló, ahonnan alig másfél órával korábban elindultunk, de mikor ebbe az irányba nem találtunk utat, gondoltuk, ideje lenne segítséget kérni. És láss csodát, nem egy magyar házaspár sepregette a járdát? A néni megmutatta a "rejtett lépcsőt", ami visszavitt minket a parkba, és még egy mókushoz is volt szerencsénk. A Mozart-Tempel-nél lyukadtunk ki, majd a színpompás fákat megcsodálva lesétáltunk a városba. Baden bér viszonylag nagy kiterjedésű település, a belváros egészen aprócska, de nagyon hangulatos. Itt sétálgattunk még egy sort, majd betértünk egy kávézóba, ahol nagyon finom melange-ot ittam, majd kis kerülővel, mint például Bürger-Spital, éttermek és Schwechat, visszamentünk az állomásra, ahol (minő meglepő) már bent állt a szerelvény, mely régebbi volt, mint az az alacsonypadlós, amivel kifelé jöttünk, de sokkal kényelmesebb. Hamarabb visszaértünk Bécsbe, mint kifelé, bár ennek lehet, hogy az az oka, hogy most vagy 10 megállóval előbb leszálltunk... Ugyanis van megállója Meidlingben is, 3 helyen a pályaudvar körül... Kettő után értem haza, ebéd, pihenés.
-----------------------------------
Mindezt egy osztrák nemzeti ünnepen követtük el. Ezt csak azért hangsúlyozom ki, mert arra számítottunk, hogy 1. ritkábban járnak a vonatok 2. nem lesz nyitva semmi 3. nem lesznek sokan a vonaton. Egyik se jött be...
---------------------------------
Teljes képgaléria ITT.
Megérkezve Badenbe elindultunk felfelé egy szimpatikusnak tűnő utcán, hogy egy még szimpatikusabb miatt aztán letérjünk róla. Innen már a Kurparkba gond nélkül eljutottunk, és megkezdődött erdei felfedező kalandunk. Az egy dolog, hogy mindenütt Mozart-valami, meg Beethoven-valami van, de a Béla Padényi-Sitz az erdő közepén egy fa alatt kicsit fanatikus erdőjárásra vall. Na meg az "állatkert", ahol nagy vígan rohangáltak a: kecskék. Bent a fák között kellemes idő volt, persze az évszakhoz képest, azaz nem esett és nem vált belőlünk hóember sem. Kellő magasan jártunk már, mire észbe kaptunk, gondoltuk, ha már így esett, megkeressük a Rudolfhof-ot, ami az erdő egyik felső fertályában áll. Meg is lett, a fák takarásából előbukkanó tisztás végén, a tisztáson meg egy rakás nyugágy. Természetesen kipróbáltuk őket. Innen továbbindultunk egy ösvényen, majd a kereszteződésnél a középső úton mentünk tovább. Na ez volt az, amit nem kellett volna. Párszáz méter után ugyanis kiértünk az erdőből és egy hatalmas szőlőültetvény közepén találtuk magunkat. A város pedig ettől jobbra és sok méterrel lejjebb terült el... De hát nem is mi lennénk, ha nem mentünk volna tovább, elvégre a Beethoven-Weg tábla feltűnt néha. Az út végül egy éles kanyarral újra lakott területre ért, bár sokra nem mentünk vele, mivel nem tudtuk, hol vagyunk. Azt sejtettem, hogy mindig jobbra és lefelé van valahol a megálló, ahonnan alig másfél órával korábban elindultunk, de mikor ebbe az irányba nem találtunk utat, gondoltuk, ideje lenne segítséget kérni. És láss csodát, nem egy magyar házaspár sepregette a járdát? A néni megmutatta a "rejtett lépcsőt", ami visszavitt minket a parkba, és még egy mókushoz is volt szerencsénk. A Mozart-Tempel-nél lyukadtunk ki, majd a színpompás fákat megcsodálva lesétáltunk a városba. Baden bér viszonylag nagy kiterjedésű település, a belváros egészen aprócska, de nagyon hangulatos. Itt sétálgattunk még egy sort, majd betértünk egy kávézóba, ahol nagyon finom melange-ot ittam, majd kis kerülővel, mint például Bürger-Spital, éttermek és Schwechat, visszamentünk az állomásra, ahol (minő meglepő) már bent állt a szerelvény, mely régebbi volt, mint az az alacsonypadlós, amivel kifelé jöttünk, de sokkal kényelmesebb. Hamarabb visszaértünk Bécsbe, mint kifelé, bár ennek lehet, hogy az az oka, hogy most vagy 10 megállóval előbb leszálltunk... Ugyanis van megállója Meidlingben is, 3 helyen a pályaudvar körül... Kettő után értem haza, ebéd, pihenés.
-----------------------------------
Mindezt egy osztrák nemzeti ünnepen követtük el. Ezt csak azért hangsúlyozom ki, mert arra számítottunk, hogy 1. ritkábban járnak a vonatok 2. nem lesz nyitva semmi 3. nem lesznek sokan a vonaton. Egyik se jött be...
---------------------------------
Teljes képgaléria ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése